Bojkottálni?

Tamás Gáspár Miklós szerint bojkottálni kell a 2014-es választásokat.

Fotó: Hír3

Nagy vonalakban  vázolva TGM azt hansúlyozta, hogy mindazok, akik részt vesznek a választásokon – szavazzanak bárhogyan -, legitimálják azt a gyalázatot, amelyet a Fidesz most visz véghez, és ebbe beletartozik a Fidesz szájaíze szerint átalakított választási és jogi rendszer is.

Tisztelem, becsülöm Tamás Gáspár Miklóst, mindig nagyra értékeltem független, szubjektív gondolkodásmódját, s amellett, hogy elvben egyetértek vele, most mégis alaposabb megfontolásra késztetett a javaslata, majd felvetődött bennem a kérdés: Nem hamarkodta el kissé a véleményalkotást?

Még 2012 áprilisában (nem áprilisi tréfaként) írtam „Képviseljetek!” címen az alábbiakat, amelyet a tisztánlátás érdekében most ideidézek:

„2010-ben, a parlamenti képviselői választások során, számos polgártársammal együtt gondoltuk úgy, hogy szavazatainkat a baloldal jelöltjeire adjuk. Számosan, de mégsem elegen. Ennek következménye lett a fideszes kétharmados ámokfutás, és az, hogy egy demokratikus ország parlamentjébe delegáltakat küldhetett egy szélsőséges és kendőzetlenül rasszista, antiszemita párt. Ami történt megtörtént, utólag kár keseregni rajta.

Az viszont már elgondolkodtató, hogy az a 76 delegált - akik jelenleg a teljes magyar baloldalt hivatottak képviselni - mennyire tudja érvényesíteni azokat az érdekeket, amellyel őket megbízták. Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell mondani: Semennyire!

A mai politikai viszonyok és a sajátos magyar választójogi törvény miatt, ott tartunk, hogy azokat az állampolgárokat, akik nem a Fidesz és a Jobbik érdekeit preferálják, illetve azokat az állampolgárokat, akik nem szavaztak ugyan, de mégsem értenek egyet a kormánypárti képviselők „áldásos” tevékenységével – azokat az állampolgárokat nem képviseli, illetve nem tudja képviselni senki. A magyar parlamentben legalábbis. Pedig ezen állampolgárok létszáma számszakilag bőven meghaladja a híres-nevezetes kétharmad által hangoztatott „nemzeti többséget”.

A mai bal- és balközép ellenzék parlamenti képviselői nem végzik (nem végezhetik) el a rájuk rótt feladatot, ergo jogtalanul kapnak juttatást olyasmiért, amit nem is végeznek el, illetve ellehetetlenítésük okán nem tudnak elvégezni. Az okot mindannyian tudjuk, felesleges tovább feszegetni, ezért érdemesebb inkább a tényekre és a racionalitásra támaszkodni.

Véleményem szerint az a 76 képviselő (akik manapság a semmiért koptatják a parlament padjait) jobban tenné, ha kollektíve és azonnal lemondana képviselői mandátumáról. Civilként, illetve a civil szervezetekkel összefogva sokkal jobban tudnák alkalmazni pártjaik háttérerejét, részint azért, hogy végre eredményt is tudjanak felmutatni. Már csak becsületből, és a választóiknak tett ígéreteik miatt is (lásd, Tétényi Évának, Esztergom polgármesterének  kanosszajárását, avagy a DK esetét).

Az sem lenne utolsó szempont, hogy egy ilyen lépés nyilvánvalóan felhívná a nagyvilág figyelmét arra a lehetetlen állapotra, ami a mai magyar látszatparlamentarizmust, avagy az egypártrendszer újbóli kiépítésének szándékát jellemzi. Egy ilyen esemény nyilván magyarázkodásra kényszerítené a  kétharmaddal visszaélő Fidesz-KDNP szövetséget, illetve szatelitpártjukat a Jobbikot, az előrehozott választások lehetőségéről nem is beszélve.

Rövidesen új köztársasági elnököt ültet a lemondott helyébe a Fidesz kétharmad. Nem lehetnek illúzióink, hogy egy újabb pártkatona személyében. Egy ilyen kollektív akció feladhatja a leckét akár a jelenleg a köztársasági elnök feladatait ellátó Kövér Lászlónak, akár az új államfőnek. Nem is beszélve a láblógató Alkotmánybíróságról, illetve magáról a „vezérről”, a bábúkat mozgató Orbán Viktorról. Kíváncsi lennék, hogy egy ilyen akció után hogyan értelmezné azt a híres-hírhedt mondatát, miszerint a parlament ellenzék nélkül is működik, avagy mennyire hatna meglepetésként mondjuk Kövér Lászlóra és Vona Gáborra, hogy ilyen hirtelen teljesült a kívánságuk. Vajon mit kezdenének vele?

Persze a fentebb vázoltak véghezviteléhez egységes ellenzéki összefogás és nem kis tartás szükségeltetik az MSZP, az LMP és a független képviselők részéről. Utána viszont bátran nézhetnének választóik szemébe. Mindenesetre jobb lenne, mint biodíszletként várni a megalázó és csúfos véget.” (2012. április 18.)

Nos, a fentiek papírravetése óta eltelt már majd’ egy év. Sok víz lefolyt a Dunán, és a politikában is történtek változások. Új pártok alakultak, vagy szűntek meg, bomlottak fel régiek. Egy valami nem változott, mégpedig az, hogy a mai magyar törvényhozásban parlamentárisan senki, de senki nem képes érvényesíteni azt az érdeket, amelyet a függetlenek, baloldaliak, mérsékelt jobboldaliak képviselnek. Ez pediglen a választásra jogosult lakosság teljes létszámához viszonyítva igen jelentős hányaddal bír. Ha belevesszük a bizonytalanokat, vagy szavazni nem hajlandókat is, akkor ez bizony megközelíti a 70%-ot, ami jócskán meghaladja a fülkeforradalmi potemkin kétharmadot.

Tehát bizonyos vonatkozásban egyetértünk TGM-el, hogy ahhoz, hogy a maga teljes valóságában kimutatható legyen a Fideszes választási stikli és valamennyi manipuláció, ahhoz bojkott kell(ene). Ehhez viszont olyan össznépi összefogás szükségeltetik, amelyre még nem volt példa a magyar történelemben, hiszen látható, hogy még egy egészséges ellenzéki összefogás is jóformán kivitelezhetetlen.

Sokszor hangoztattam már azirányú véleményemet, hogy az ellenzék parlamenten belüli ellehetetlenítése miatt, jobban járnánk, ha az ellenzéki pártok a parlament helyett az utcát választanák politikai szinterül, ahelyett, hogy lesunyt fejjel gubbasztanak a parlament foghíjas padsoraiban. Ennyivel minimum tartoznak választóiknak. Ezenkívül a Fidesz és Jobbik 2006-2010-es tevékenysége az eklatáns példa, hogy milyen hatékony is lehet ez a fajta „politizálás”. Sokkal hatékonyabb és eredményesebb, mint ki- és bevonulgatni egy-egy szavazás alkalmával, vagy tűrni a kormánypártiak pökhendi, olykor megalázó kivagyiságát, mindössze eljátszva a képviseletet, ami de jure igen, ám de facto nem is létezik.

Ergo szép és jó Tamás Gáspár Miklós elgondolása, de sajnos teljességgel kivitelezhetetlen, úgymond filozófusi álom. Ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni az orbáni egypártrendszer kiépítése ellen, manapság nincs más lehetőség, mint az ellenzéki pártok teljes összefogása és az utca. Ez nem csak lehetősége, hanem kötelessége is lenne a pártvezetőknek. Már ha cseppnyi felelősségérzetet is éreznek szavazóik és az ország sorsa iránt. Mert Orbán semmi más nyelven nem beszél, mint a nyomásgyakorlás nyelvén. Ezt érti, és ezt is alkalmazta 2010 előtt és manapság is. Azaz a leghatásosabb módszer a saját fegyverét fordítani ellene.

Ha TGM úgy értelmezte a bojkottot, hogy az egyben utcai demonstrációsorozat is legyen, akkor egyetértünk, de ha csak holmi passzív nyomásgyakorlásra gondolt, akkor nem. Ez ugyanis Orbánnal szemben már teljesen hatástalan. Úgy manipulálja választásokat 2014-re ahogyan akarja, ami azt eredményezheti, hogy akár 15-20 %-os részvétel mellett is érvényessé nyilváníthatja azt. Lehet itt EB, ET, EBESZ és akármilyen nemzetközi szervezet, már három éve tapasztaljuk mennyire nem érdekli. Ahogy az sem, ha Magyarország nemzetközileg is teljesen elszigetelődik. A hatalomért bármire képes, úgy is lehetne mondani, hogy országát áldozza egy dakota lóért.