Trafikmese

Előre megfontolt szándékkal léptem be ma reggel kedvenc trafikomba. Igen, mert én egy előre megfontolt szenvedélyhalmozó vagyok. Dohányzok, szeretek kávézni, olykor meginni egy pohár bort, vagy sört, de ami a fő skandalum, még szeretem a nyomtatott sajtótermékeket is olvasgatni. És mielőtt még bárki követ vetne rám, vagy felszólítana a ruhám megszaggatására, annak felhívnám becses figyelmét, hogy szenvedélyeim a GDP-t növelik. Azt a GDP-t, amelynek hányadából ő is él. Ugyanis így járulok hozzá a dohány-, a szeszesital-, a kávé kereskedelem és gyártás folyamatához, az import-export volumen fenntartásához, a költségvetés gyarapításához, ahhoz, hogy az én szenvedélyhalmozásom ad munkát számos honfitársamnak, ergo - közvetve, vagy közvetlenül – tart életben. Az eszmék hirdetésének lehetőségéről nem is beszélve.

Eme bevezető után, vissza a trafikhoz.

Szóval betértem kedvenc trafikomba, hogy alaposan körülnézzek, és a látottakat, tapasztaltakat (hogy mik is láthatók mostanság a trafikok polcain) ezúton közvetítsem az illetékesek felé. Ugyanis pártunk és kormányunk kiadta a kegyes ukázt, hogy a Nagy Nemzeti Trafikbiznisz kapcsán a Nemzeti Dohányboltok árulhatnak majd szeszes- és energiaitalokat, kávét, sajtótermékeket, stb. A satöbbit sarkalatos törvényben rögzíti a rend rendszere.

Mert mi van most a nem nemzeti káoszban? Körülnéztem, és ennek alapján bizonyíthatom: az én trafikom például a nemes és veretes törvényben meghatározottakkal szemben teljesen ellentétes üzletpolitikát folytat. Jelenleg a dohánytermékeken kívül még árul üdítő és energiaitalokat, szeszesitalokat, sajtótermékeket, nota bene; cukorkát, csokoládét, elemeket, és díszzacskókat ezek becsomagolásához. Egy valamit nem árul. Nemzeti jelzőt. És ez végzetes hiba, mi több, nemzetellenes, neoliberális, fujjabelemkifordul, üzletpolitika, s mint ilyen teljességgel elfogadhatatlan.

Tehát elmondható, hogy a mostani trafikok jelenlegi formájukban működésre  alkalmatlanok, a szocialista törvényben meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, nemzeti eszmeiségünk propagálása csapnivaló, s ezen sürgősen változtatni kell. Mégiscsak tarthatatlan, hogy a nemzetközi karvalytőke irányítsa gazdaságunk egyik motorját.  Hogy a turul csípje meg!

A lehetőségek minden trafikos számára adottak. Csak némi összeköttetés, kenőpénz, pár százezer forint az államnak (add meg a királynak, ami a királyé), pár tízezer a pályázatírónak (add meg az írnoknak, ami az írnoké), pár százezer a pályázat bírálójának (add meg a kiskirálynak, ami a kiskirályé) és egy méretes új tacepaó (nehogy már a címfestők is munka nélkül maradjanak) szükségeltetik hozzá. Jövedéki termékek árrés-növeléséről ne is álmodjon senki. A szállítók címlistáját szerencsére nem kell kidobni. Summa summarum: egy-két milliócska és az üzlet virágozhat.

Hát ilyen egy mai mese. A trafikmese, amelynek vége mi lehetne más, mint hogy a trafikosok boldogan éltek… míg éhen nem haltak.