Lapátra tett ország

Vérforralóan aljas, provokatív molinóval várták az Éhségmenet 2013 résztvevőit Mezőkövesden. Azon a Mezőkövesden, ahol tavaly az éhségmenet megfáradt, elgyötört résztvevőit hólapáttal fogadta Tállai András polgármester. A polgármesteri hivatalnál kifeszített több négyzetméteres plakáton „Hozd vissza az eltűnt lapátot !!” felirat díszelgett.

Fotó: Észak Online

 

Nem tudni ki akasztotta ki a plakátot, de nyilván olyasvalaki lehetett, aki soha életében nem fogott még a kezébe lapátot. Munkavégzés céljából legalábbis. Azt is megkockáztatom, hogy az ötletgazda ismételten Tállai András fideszes polgármester, hiszen a hivatal mellett egy ilyen provokatív plakátot csakis az ő engedélyével lehet kifeszíteni.

Ez a plakát egyébként akár jelképe is lehetne az országnak. Olyanok követelik vissza a „becses munkaeszközt”, akik csak és kizárólag egy bizonyos célra alkalmazzák. Nevezetesen kiragadni a kezükből és lapátra tenni a dolgozókat. Azokat, akik munkát követelnek, illetve tisztességes bért az elvégzett munkájukért, valamint munkavállalói jogot.

Mert bizony ezeknek híján van manapság az ország. Aki meg berzenkedni merészel, az lapátra kerül, oszt’ jónapot. Mehet panaszra a sóhivatalba, vagy jobb esetben – és ha van még ereje és némi tartaléka - kereshet munkát külföldön.

Életveszélyes fenyegetéseknek van kitéve az, aki szakszervezet megalapításán töri a fejét. Súlyos szankciókra (azonnali elbocsátás) számíthat, aki a munkahelyén a kötelességei mellé jogot is követel. Sztrájkolni manapság szinte lehetetlen, az új sztrájktörvény miatt. Ha valaki tiltakozik a rossz és kizsákmányoló munkakörülményi, az éhbér miatt, netán nyilvánosan szót emel, mert életveszélyes munkaeszközzel kell dolgoznia, az szintén rövid úton lapátra kerül. Mert ezt a „lapátot” adta az új munkajogi törvény.

De hisz’ lapátra került már a fél ország. Olyasféle lapátra, mint amelyet Mezőkövesden követel vissza a szégyentelenség és arrogancia. A rendszerváltás óta soha nem látott mértékű a munkanélküliség, az elszegényedés. És azok, akik most utolsó kétségbeesésükben megindultak a Budapest felé, együttérzés helyett pökhendi agresszivitást kapnak.

Ámbár ez a pökhendiség és agresszivitás valami mást is takarhat.  Például a sarokba szorított patkányok kétségbeesett agresszivitását. Mert előfordulhat, hogy pont ama bizonyos lapát lesz a végzetük. Ezt bizonyíthatja ez a mezőkövesdi provokáció csakúgy, ahogyan a hirtelenjében előrángatott beyeri „békemenet” Gyulán.

Most még úgy látszik, hogy a kormánypárti békemenet és a provokáló slepp jelentős erőket tud megmozgatni, de ez csak látszólagos. Ugyanis a most még vékony erekként, keskeny patakokként csordogáló éhségmenetelők az ország minden tájáról tartanak Budapest irányába, de a Kossuth térnél dühös árként rohanó folyóvá egyesülhetnek. Az ellen pedig kevés lesz a  megannyi kormánypárti lapát.