"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2013. február 14., csütörtök

Levél örököseimnek (unortodox végrendelet)


Montázs: Plajbászblog

Kedves mindenki, szeretett utódaim!

Ezúton tájékoztatlak benneteket, hogy ti most egy világban is egyedülálló, a maga nemében páratlan sikersztorinak vagytok történelmi tanúi. Ugyanis én - mint a ti örökhagyótok – egy merőben szokatlan lépésre szántam el magam. Egyúttal kijelentem, hogy ezen végakaratomat felelősségem teljes tudatában, ép elmém teljes birtokában vetettem papírra, amelyre tanúm a csillagos ég és a mi Jóistenünk (közjegyzőre most nem tellett).

A következőkre jutottam:

Én most mindenképpen gondoskodni akarok a jövőtökről! Még ha bele is döglötök. Ezért elhatároztam, hogy a föld alól is pénzt kerítek (nektek), mert mégiscsak tarthatatlan lenne, hogy juss nélkül maradjatok, amennyiben én az örök dakota vadászmezőkre költöznék. Ennek érdekében feladtam egy hirdetést, hogy jelentkezzenek olyanok, akik hajlandók nekem pénzt adni. Meg fogtok lepődni milyen sokan jelentkeztek. Még a festői közép-ázsiából is a Kaszpi-tenger partjáról. Persze az olyan kétes jelentkezőket, mint bankok és valutaalapok simán kirúgtam, mert azok csak az ősi javainkra utaznak, meg különben is mindenféle garanciákat kértek, amire nekem most sem időm, sem fedezetem nincs, hisz’ tudjátok, hogy szegény vagyok, mint a templom egere. Egyébként is számtalanszor elmondtam már nektek (erre neveltelek benneteket), hogy uzsorásokkal nem kezdünk. És ehhez szigorúan tartom is magam. Olyanokat választottam tehát, akiknek megfelelt az én nemesi, kutyabőrre rótt becsületszavam, hogy igenis visszaadjátok a kölcsönt. Mármint ti, drága gyermekeim.

Aláírtam hát azt a rengeteg kötelezvényt és bezsebeltem a temérdek pénzt. A legutóbbit dollárban. Most itt van a párnacihámban. Ugye örültök? Mert ez mind a tiétek lesz… egyszer… talán…ha én már nem leszek. Meg a bíztató jövőtök. Igaz, hogy kicsit magasabbak lettek a kamatok, mint amilyenre gondoltam, de hát mit számít az. A temérdek pénzből - amit én kaptam - majd úgyis kifizetitek. Ha fel nem élitek, vagy még éltek úgy öt-tíz év múlva. Ugyanis akkor járnak le a kötelezvények.


Utóirat: Az éves kamatokat pontosan fizessétek, különben jön a végrehajtó, meg az ügyvédek, oszt’ jónapot!


Szeretettel ölel és csókol benneteket apátok, Viktor!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése