Jó rendőr, rossz rendőr

Fotó: TEK

 Bevezetés

Vannak jó rendőrök és vannak rosszak. Vannak jó rendőri vezetők és vannak rosszak is. Legtöbbjük valószínűleg becsületes, korrekt, rendőri esküjéhez és lelkiismeretéhez híven teljesíti feladatát, legyen szó utcai rendőrről, nyomozóról, nyomozó ügyészről, vagy az elhárítás munkatársairól.

Ámde (és sajnos) jócskán vannak olyanok, akik nem méltóak arra a feladatra és bizalomra, amivel a társadalom felruházta őket. Ők a rossz rendőrök. Közülük kerülnek ki a korrupt, a megvásárolható, a zsarolható, az egyéni érdeket a társadalom érdeke elé helyező úgynevezett közszolgák. Ők azok, akiknek tulajdonképpen semmi helyük a társadalom biztonságát, napi működését garantáló legfontosabb bizalmi intézményekben. Ők azok, akik minden lelkifurdalás nélkül dobják oda a hataloméhségnek, a becsülettel dolgozó munkatársaikat, akik minden szégyen nélkül lesznek cinkosai a politika sötét manipulációinak. Hosszú lenne felsorolni kik ők, de még hosszabb azoknak a sora, akik áldozatai az effajta ténykedéseiknek. Néha nehéz, mi több, szinte lehetetlen annak megállapítása is, hogy ki melyik csoportba tartozik. Mert ilyenkor el kell dönteni azt is, hogy egy rendőr akkor jó rendőr, ha vakon engedelmeskedik a parancsnak, vagy néha a lelkiismeretére hallgat. Nehéz kérdés, de talán mégis érdemes megpróbálni.

Mindjárt itt az első szemléltető példa az imént feltett kardinális kérdésre: Vajon jó, vagy rossz rendőr-e az a Kossuth-téri posztos, aki tétlen, illetve kényszerű szemlélője volt annak a politikai mocskosságnak, amit az éhségmenet ellen követtek el, amikor kifeszítették a gyalázkodó molinót, és jó, vagy rossz rendőrök voltak azok a sorállományúak, akik sorfalat állva úgymond megvédelmezték azt a feldühödött közemberektől? Különös dilemma, ami ismételten felveti a vezetés, de leginkább az unortodox politikai vezetés felelősségét.

De álljon itt egy ellenpélda is még ’91-ből, a taxisblokád idejéből. Akkor azt mondták a rendőrök, amennyiben a hatalom radikális lépésre készteti őket, akkor ők inkább visszaadják a jelvényüket. Egy akkor, a Petőfi hídon szolgáló rendőrmotoros szó szerinti szavai: „Amennyiben kiadják a tűzparancsot, én leveszem az egyenruhám, itthagyom a motorom és hazamegyek.”. Azaz így is lehet. Az ilyen felfogásba részegült bele és zuhant majdnem a Kossuth tér betonjára a parlament erkélyéről Horváth Balázs akkori belügyminiszter.

Azóta több évtized telt el, belügyérek jöttek-mentek, kapitányok, főkapitányok, főügyészek, biztonságpolitikai vezetők váltották egymás, mindig a regnáló hatalom szájaíze szerint, mert fő a lojalitás. És akik nem álltak be a sorba, vagy a törvényt helyezték előtérbe a lojalitással szemben, azoknak utilapu lett a jussuk. Jobb esetben. Mert voltak ennél rosszabbak is. Meghurcolás, lánconvezetgetés, egy életpálya, vagy a becsület sárbatiprása.

Ami érdekes és felettébb gyanús, hogy ezek az esetek mindig Orbán Viktor regnálása alatt, illetve az azt közvetlenül megelőző időben szaporodtak meg. És valahogy mindig feltűnt ilyenkor két név: Pintér Sándor, illetve Polt Péter neve. Puszta véletlen?

Jó rendőrök, vagy rossz rendőrök? Mindenki döntse el maga. Segítségül néhány példa kronológiai sorrendben és szemléltetés gyanánt:

Fotó: Origo

Első rész

1994-től, az MSZP kormányzás alatt megszaporodtak az olajügyes alvilági konfliktusok. Leszámolások, robbantások, merényletek. Például 1996-ban Csillaghegyen ölték meg autójában Prisztás Józsefet, aki olajszőkítésben jeleskedett. 1998 februárjában megölték Fenyő János médiamogult, szintén a saját autójában. De az események 1998 június 2-án csúcsosodtak ki igazán az Aranykéz utcai robbantásos merénylet során, amelynek célpontja a szintén olajszőkítő Boros Tamás volt, és amelynek során rombadőlt a belvárosi utca. Boros meghalt, de sajnos vele együtt négy ártatlan áldozata is volt a merényletnek. Több mint húszan megsebesültek. A merénylet elkövetésével Portik Tamást vádolták meg, akiről a későbbiekben még szó lesz.

Pintér Sándor már az Antall-kormány ideje alatt is országos rendőrfőkapitány volt. Az akkori belügyminiszter, Boross Péter (1990. dec.-1993. dec.) nevezte ki, aki később Orbán Viktor politikai tanácsadója lett. Pintér a tisztet 1996-ig töltötte be. Ekkor a Zemplényi-ügy miatt közokirat-hamisítás vádjával perbe fogták, s Pintér nyugdíjba vonult. Illetve Kuncze Gábor nyugdíjba küldte. Mindenesetre a merényletek alatt csendben volt. Akkor került ismét a közélet reflektorfényébe, amikor 1998-ban Orbán Viktor felkérte a belügyi tárca vezetésére, annak dacára, hogy büntetőügyben eljárás folyt ellene. S mit ad isten, a merényletek - mintegy varázsütésre - megszűntek. A Zemplényi-ügy is elcsitult, ugyanis Zemplényi 1999 január 19-ének hajnalán hírtelen fellépő tüdőembóliában(?!) elhunyt így Pintért még aznap(!) jogerősen felmentették. Ekkor már a legfőbb ügyészi cím várományosa Polt Péter volt.

Bár alvilági körökben viszonylagos nyugalom uralkodott, azért  még voltak elvarratlan szálak. 1999-ben lelőtték Seres Zoltánt Tahitótfaluban. A merénylő ismeretlen. Felrobbantották Csüllög Zsigmondot, a Conti-Car volt vezetőjét. Gyilkosa a mai napig ismeretlen. Döcher Györgyöt Rákospalotán lőtték agyon, a tettes a mai napig nem került elő. Folyt a tisztogatás?

2000-ben, az ellenzék nyomására mégiscsak felállították az úgynevezett „olajbizottságot”, amelynek vezetője a kisgazda Pallag László volt. Igazán nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen olyanok lehetetlenítették el a munkáját, mint Polt Péter legfőbb ügyész. Előbb éles kirohanást intézett az olajbizottság tagjai ellen (,,megalapozatlan nyilatkozataikkal, több esetben tényekkel cáfolt valótlan információk ismételgetésével megingatják az embereknek az igazságszolgáltatásba vetett hitét i”) majd bizottsági meghallgatása előtti napon letartóztatta Sándor István főnyomozót, a „Papát”, aki a bizottság előtt feltárhatta volna a Csillaghegyen megölt Prisztás József szerepét az olajügyekben. És nem csak az övét. Érdekes módon az olajbizottság ténykedése Pintér Sándort is érzékenyen érintette volna, hiszen a „Papa” borítani akart.

Nógrádi Zsolt vallomásrészlete az olajbizottság előtt:

„…Cseszneki Lajost bízták meg valutaváltással. Tulajdonképpen olyan 100 millió márkát hordtunk vele Kecelre - a márka akkor olyan 70 forint volt - olyan 7 milliárd forint értékben. Ő intézte. Akasztón Kastély Attila intézte a Stadlernak az átváltásokat. Ja, és a Szabó Ákos, ők tudták felhajtani. Körülbelül 10 és 30 fillér haszonnal váltották át nekünk ezt a nagy értékű pénzt. Be lehet szorozni, hogy mennyi pénzt kerestek, akik leváltották nekünk. Utána az importőrködés, mivel dollárban kellet fizetni, és volt, amikor 200 vagon állt Kiskőröstől Kecelig, egészen Kiskunhalasig. Ezt a 200 vagont meg kellett hitelezni az ukrán és a román beszállítóknak, és ezért kellett ezeket leváltani. Plusz a Szűcs Attila nevezetű illető külföldre hordta neki ki már akkor ezt a nagy mennyiségű valutát; hogy ne legyen kéznél, ha valami probléma lesz.

Ebben az időben kezdett lejárni hozzá az akkori rendőrkapitány, Pintér Sándor. Amikor nem volt dolgunk, orvvadászattal ütöttük el az időt, és természetesen nem volt senkinek engedélye. Ezeken az orvvadászatokon részt vett Bozóki László, Litauszky István, Nyúl József, Frei László, Narancsik, a kiskőrösi vámparancsnok.”

Ugyanebben az évben letartóztatták Molnár Csabát is, aki az ORFK pénzmosás elleni osztályát is vezette, azzal a váddal, hogy tolltartót, süteményt fogadott el egy szír pénzváltótól.  Később minden vádpont alól felmentették, de karrierje derékba tört, csakúgy, ahogy a Sándor Istvánnak. Molnár ügyét előbb 40 évre titkosították, majd feloldották. (Megjegyzés: a szír pénzváltó, mint az ügy tanúja és érintettje merénylet áldozatává vált 2010 márciusában, közvetlenül a második Orbán-kormány hatalomra kerülését megelőzően. Hát nem érdekes?)

A „Papa” és Molnár Csaba kiiktatásával 2000 és 2002 között egy aránylag nyugalmasabb időszak köszöntött be. A 2002-es választásokat megelőzően voltak csak apró-cseprő kézigránátos merényletek (Torgyán József, Fidesz-székház).Vagy önmerényletek? Talán soha sem tudjuk meg, ugyanis a homály fenntartását két olyan, ma is befolyásos személy garantálta, mint Kövér László, illetve Demeter Ervin titkosszolgálatokért felelős tárcanélküli miniszterek.  

Mindenesetre az olajbizottságot vezető kisgazda Pallag eltűnt a politikai süllyesztőben, csakúgy, ahogyan a szintén kisgazda Szabadi Béla, illetve Torgyán József. Az olajbizottsági jelentéseket 85 évre titkosította az Orbán kormány. A rendszer működött.

Fotó: Origo

Második rész

2006-ban , miután újra megnyerte a választásokat az MSZP-SZDSZ szövetség, hangzott el a híres-hírhedt „öszödi beszéd”. A Beszédet Gyurcsány Ferenc mondta, ebből egy rövid idézet:

„…elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon! ...Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. ….Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország.”

Tényleg. Miről is szól?

Például arról, hogy ismét elő kellene venni a 85 évre titkosított olajügyeket. Meg a Gripen-ügyet, a székház-ügyet, a nemtaggyűlés-ügyet, stb. Totális káosz a Fidesznél és még annál is nagyobb kétségbeesés, hiszen immáron másodjára került kormánypozícióba a baloldal és Gyurcsány személyével soraik összezárni látszanak. Beindult hát a lejárató gőzhenger.

Polt Péter már nincs pozícióban, Pintér szintén pihen. De nem alszik. És ott van Demeter, és ott van Hajdú az UD-től segítségképpen.

Először kipattan az öszödi-botrány. Rendkívül jó időzítéssel, szeptember 17-én kerül az alapos torzításokkal és ferdítésekkel manipulált beszéd a legnagyobb sajtóorgánumokhoz. És ez így jó, hiszen közeledik október 23-a, amikorra jelentős tömegeket lehet mozgósítani. (Máig sem derült ki, hogy ki szivárogtatta ki, az amúgy belső fórumra szánt beszédet.) A hatás nem is marad el. Ellenzéki tüntetések szerveződnek, körtelefonokkal, polgári körökkel, és… a szélsőségesekkel, nota bene; futball-huligánokkal. Semmi sem lehet drága, amennyiben az eltusolás a cél.

Szeptember 18-án aztán elszabadul a pokol. A Kossuth térről a tüntetők egy csoportja az MTV székháza elé vonul, ahol is a szélsőségesen nacionalista Toroczkay László petíció beolvasását követeli az MTV-ben. Kérését megtagadják, amire néhány huligán a tévé ostromába kezd. A mozzanat ismerős már a stadionokból. Több, magát hazafinak valló futballhuligánt is megörökítenek a kamerák, akik élen járnak a zavargásban.  Néhány rendőr felvigyázza csak a tévé székházát, akiket a randalírozók pillanatok alatt elsöpörnek. Törni-zúzni, gyújtogatni kezdenek, majd magát a tévé épületét is felgyújtják. Szabályos ostrom veszi kezdetét. Gergényi Péter akkori budapesti főkapitány nem rendel el rendőrattakot, pedig a karhatalmiak ott voltak az épület Nádor utca felőli oldalán, és inkább feladja a tévészékházat. Az épület főbejáratán keresztül randalírozók lepik el az épületet.

Gergényinek ez a lépése később az állásába került. Pedig Gergényi jó rendőr volt.

A zavargások nem múltak el. Kislétszámú, ám jól szervezett csoportok szinte naponta provokálták a hatóságokat, ami októberre totális budapesti zavargásokba torkollott. Az események csúcspontja az október 23-i események voltak, ahol is az SZDSZ Deák téri ünnepi sátrától egy kiállított tankot kötöttek el szélsőségesek, majd a Fidesz Astoriánál tartott nagygyűlése volt az olaj a tűzre. Ekkor már a rendfenntartók nem bántak kesztyűs kézzel a zavargókkal, hiszen többtucatnyi társuk is súlyosan megsérült. Lovasrohammal, vízágyúval verték szét a tömeget.

Máig nem tisztázott, hogy kik szervezték a zavargásokat. Feltűnő volt viszont, hogy az ostromlók között feltűnt Goró Oszkár, a Fidelitas akkori alelnöke. (Goró később áldozati bárány lett, hisz a Fidelitas kizárta.) Az eseményeket követő utólagos vizsgálatok nem hoztak eredményt. Az úgynevezett Ignácz-jelentés nem fedi a valóságot és Bene László országos rendőrfőkapitány sem hozta nyilvánosságra a BRFK jelentését. Viszont például a Hír-tv egyoldalú, részrehajló tudósításai a nemzetközi média látóterébe kerül, s amiért az ORTT el is ítélte a hírcsatornát, mondván: „a Hír TV megsértette a tényszerű és tárgyilagos tájékoztatás, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének tiszteletben tartását előíró törvényi követelményeket.”. Sok rendőr elítéltek, illetve vizsgálat alá vontak, akik a zavargók oldalán tűntek fel. Ők lennének a rosszrendőrök? Meglehet. Mindenesetre szokatlan, ha egy rendőr tevékenyen vesz részt zavargásokban. Ez mindenképpen aláássa becsületüket.

Miután Gergényit sikerült az útból eltávolítani, jöhetett a következő lépés. Az első feladat az SZDSZ szétdarabolása és Kuncze Gábor eltávolítása, aki túl sokat tudott. Az akció sikerült is a folyamatosan védekezésre kényszerített koalíció felbomlasztásával. Az SZDSZ széthullott, Kuncze pedig visszavonult. Az MDF már nem is létezik,  az MSZP pedig már csak árnyéka önmagának. 2008 elején szóba kerül Gyurcsány leváltása is, mentvén a még menthetőt, hiszen irgalmatlanul nagy a jobboldali nyomás.

Miközben a koalíciós válság javában zajlik, a Nemzetbiztonsági Hivatal boszorkánykonyhájában különös leves fő. A belevaló az UD Zrt. És minő véletlen – a Fidesz.

2008 januárja körül egy biztonságtechnikai és vagyonvédelmi részvénytársaság kémszoftvert telepít a magyar polgári titkosszolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal szerverére. Mint a szeptemberben megjelent híradásokból kiderül, az NBH nem távolítja el a szoftvert, hanem igyekszik felderíteni, ki áll a háttérben, és hamis információkkal megtévesztő akciót folytat. Miután kiderül, hogy a szoftvert valószínűleg az UD Zrt. csempészte be, a titkosszolgálat megkezdi lehallhatni a biztonságtechnikai cég két tulajdonosa és két alkalmazottja telefonjait.

Augusztus 1-én az UD igazgatója és társtulajdonosa, Tóth János felhívja a legnagyobb magyar bank, az OTP elnök-vezérigazgatóját, Csányi Sándort, mintegy tanácsot kérve Tombor András felvetéséről, mely szerint ő azt szeretné, „ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve”. Tombor üzletember, korábban Orbán Viktor külügyi tanácsadója volt.

Mindezek után, 2008. szeptember 12-én robban az UD-bomba. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért idézem a Transindex által közölteket:

„szeptember 12. Dávid Ibolya, az ellenzéki Magyar Demokrata Fórum mandátuma végéhez érkezett elnöke nyilvánosságra hoz egy cd-re rögzített hangfelvételt, mely Tóth és Csányi augusztus elsejei beszélgetését tartalmazza.

A politikus úgy értelmezi a történteket, hogy a szintén ellenzéki Fidesz prominens személyiségei rendelték meg az ő megfigyelését annak érdekében, hogy inkább kihívója, az országos politikában alig ismert Almássy Kornél képviselő legyen az MDF elnöke a közeledő vezetőválasztáson. Közlése szerint a jó minőségű felvételt postán kapta meg.

szeptember 12. Almássy sajtótájékoztatón jelenti be: megzsarolták, de ő kitart azon szándéka mellett, hogy Dávid ellen induljon az MDF elnöki székéért, de 13-a reggel az MDF választmánya előtt mégis lemond a jelöltségről.

szeptember 18-19. A HVG arról számol be, hogy a biztonságtechnikai cég Bajnai Gordon gazdasági minisztert figyelte meg, a Népszabadság nemhivatalos forrásból úgy értesül, hogy Laborc Sándor NBH-főigazgatóról, Keller László MSZP-politikusról és a pénzügyminisztérium egyik államtitkáráról is környezettanulmányt készített az UD.

Emellett a HVG így foglalja össze a két feljelentett cégtulaj, Tóth és Horváth karrierjét: „Horváth József és Tóth János a rendszerváltozás előtti Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségén kezdték a pályájukat, Horváth a baloldali elhajlókat, Tóth az egyházakat tartotta szemmel.

1990 után mindketten a megalakuló NBH kötelékébe igazoltak, Horváth értékelő tisztként folytatta, Tóth biztonsági ellenőrző munkákon ügyködött. Utóbbi hamarabb távozott a magánszférába: a kilencvenes évek elején a Gresham Casino biztonsági főnöke lett.”

A gazdasági-politikai hírmagazin arra emlékeztet: Horváthot 1998-ban századosból dandártábornokká léptetik elő, és ő lesz a polgári titkosszolgálat műveleti főigazgató-helyettese. 2002-ben, 42 évesen, az MSZP-Fidesz kormányváltás után nyugdíjazzák. A hetilap azt is közli: az OTP, illetve Csányi Sándor egyéb érdekeltségei a kilencvenes évektől fogva foglalkoztatják az UD-t.

szeptember 21. A botrányra válaszul büntetőeljárásokat és kártérítési pereket indít az UD Zrt. vezetése.

szeptember 23. A nemzetbiztonság területét felügyelő miniszter, Szilvásy György arról tájékoztatja a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, hogy az UD vezetői rendszeres kapcsolatban álltak olyan Fidesz-politikusokkal, akik 1998-2002 között a titkosszolgálatok működését felügyelték. Szilvásy Demeter Ervin és Kövér László nevét említi. Demeter Ervin elismeri a kapcsolatot, de szerinte ebben törvénysértés nincs.

szeptember 24. Csányi Sándor az Országos Rendőrfőkapitányságnál kifogásolja, hogy az UD-nál tartott házkutatáson olyan szerveket is elvitt a rendőrség, melyen az ő személyes érdekeltségei, cégeinek honlapjai találhatók.

szeptember 25. A Fidesz „politikai banditizmussal” vádolja Szilvásyt. A párt kommunikátorai azt állítják, a kormány a semleges nemzetbiztonsági szolgálatot az ellenzék lejáratására használja fel.

A párt sajtótájékoztatón mutat be hét, az UD lehallgatási anyagából származó felvételt, azok közül, melyeket Szilvásy miniszter mutatott be a nemzetbiztonsági bizottságnak, ezeken Kövér és Demeter beszél az UD-vel. Kövér László találka-időpontokat egyeztet a cég vezetőjével, Demeter Ervin pedig Laborc Sándor esetleges moszkvai kapcsolatairól érdeklődik.”

Az UD-botrány viszont már nem rázza fel annyira a közvéleményt, hogy az a Gyurcsány és Bajnai elleni hadjárat eredményét befolyásolhassa. A 2010-es választásokon elsöprő győzelmet arat a Fidesz, Orbán ismét hatalmon. „Elkészült a nagy mű, a gép forog, az alkotó pihen.”

Polt Péter ismét a legfőbb ügyészi székben, Pintér ismét belügyminiszter, Demeter kormánymegbízott, Kövér házelnök. Ördögi kvartett és a muzsikát Orbán vezényli. Már csak egy-két igazítás, hangolás és zenghet a hozsánna. Ez pedig abból áll, hogy a volt titokszolgákat kell félreállítani. Nevezetesen Szilvásy Györgyöt és Laborcz Sándort.

Jelenleg a két „jórendőr” meghurcolásánál tart a fidesz-apartcsik. És hogy-hogy nem, éppen az UD-botrány kapcsán. És most jön a hab a tortára, amiért talán nem árt felidézni a Portik nevet. Mert Szilvásy esetében mintegy véletlenül felbukkant a főügyészségi vádiratban a merénylettel gyanúsított Portik Tamás is, mint Szilvásy „konspirációs pajtása”.

Ezek után ki is a jórendőr, és ki a rossz?