2012. január 25-én hívtam fel a figyelmet a Plajbászblog hasábjain (http://plajbasz.blogspot.hu/2012/01/ratko-cunami.html) azokra az anomáliákra, azokra a dilettáns kormányzati lépésekre, amelyek a közeljövőben várható, un. „ratkó-cunami” hatásait erősíthetik.
Nos, Bodrogi József, a posztjáról nemrég menesztett, és a Semmelweis-terv koordinálásáért felelős kormánybiztos, most megerősítette azt a kapkodást, ami kormány társadalomgazdasági politikáját amúgy is jellemzi. Bodrogi - akit ez év novemberében váltottak le posztjáról – azt nyilatkozta, hogy durván 300 milliárdos bevételt remél a felosztó-kirovó rendszer átalakításától, ami jelen esetben annyit jelent, hogy megadóztatnák a nyugdíjakat. Bár az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EEM) ezt a szándékot azonnal és határozottan cáfolta, azért nem zörög a haraszt. Különösen azért, mert az EEM hivatalos közleményében kiemelt hangsúlyt kapott a Bodrogi eltávolításának 2012. november 13-i dátuma, és az a kijelentés, hogy kormányzati kérdésekben Bodrogi úgymond már nem kompetens.
Mondjuk nem lehet csodálkozni, hiszen az utóbbi időkben amúgy is fokozódó kormányellenesség mellett a nyugdíjasok, illetve nyugdíjba készülő idősebb szavazók megtartása a Fidesz-KDNP számára létkérdés, a „ratkó-gyerekek” létszáma pedig közel sem elhanyagolható a választásokkor.
A szomorú az, hogy az Orbán-kabinet nem érti (mint ahogy sohasem értette) a „ratkó-cunami” jellegét, tudniillik azt a tényt, hogy hagyni kell a cunamit kifutni. Minél inkább igyekszik egy kormány ennek a jelenségnek gátat szabni, hullámai annál magasabbra csapnak.
Az Orbán-kormány rendkívüli dilettantizmusát az is jellemzi, hogy sorozatosan olyan kormányintézkedéseket hoz, ami európai viszonylatban is kiemelkedő gazdasági recessziót eredményez. A magyar gazdásági mutatók elkeserítők. Csökkenő beruházások, a működő tőke kiáramlása, emelkedő munkanélküliség, magas infláció, a felelőtlenül bevezetett egykulcsos adó miatt bevezettet rendkívüli adók (amiket már számolni sem lehet), a bank- és szolgáltatási rendszerek ellehetetlenítése – hogy csak egy pár dolgot említsek, ami a kormány „áldásos” tevékenységének eredménye. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhető a középosztály leszakadása, azoké, akik effektíve rész vesznek (vennének) a termelésben és adják (adnák) a fogyasztói réteg legjelentősebb hányadát.
Az imént felsoroltak egyenes következménye, hogy a „ratkó-cunami” egyre fenyegetőbb, és ezt most kétségbeesetten igyekszik a kormány valahogy kivédeni. Csak megsúgom a kormány gazdasági zsenijeinek, (leginkább a kormányfő jobbkezének, Matolcsy Györgynek), hogy ezt így és már nem lehet. Tetszettek volna nem eltőzsdézni az állami vagyont teszem azt MOL részvényekre, tetszettek volna nem eisntandolni a kötelező magánnyugdíj megtakarításokat, tetszettek volna nem mindent feláldozni az államadósság csökkentésének oltárán, mert az színtiszta hazugság, hogy ezt kívánta volna az EU, illetve az IMF, akiket kegyesen ki tetszettek paterolni.
A nyugdíjak megadóztatása nem hozhat eredményt. Az efféle intézkedések (főleg az a rongyos 300 milliárd) nem segítenek sem a társadalombiztosítás, sem az egészségügy, sem az egyéb ellátórendszerek működésének helyrehozatalában. Tessék olyan törvényi és gazdasági helyzetet teremteni, hogy a ma munkaképes, és aktív korosztálynak ne kelljen aggódnia a napi megélhetése miatt, ne kényszerüljenek a munkára éhes és erős fiatalok elhagyni az országot. Ha van elég munkahely, ha van a tisztességes, mi több emberi élethez méltó gazdasági és társadalmi környezet, akkor nem kell aggódni azon, hogy a „ratkó-cunamit” nem tudja kezelni a munkaképes korosztály, és a lehető legkevesebb kárral fog az elkövetkező 10-20 évben kifutni.
Nem megoldás a jelen nyugdíjasait és a „ratkó-gyerekeket” már eleve lelökni a Taigetoszról. Az effajta gondolkodás nem hogy lelketlen, hanem egyenesen embertelen, különösen annak tekintetében, hogy a jelen milliomosai-milliárdosai (akik közé vastagon beleszámíthatjuk a kormány képviselőit is, élükön Orbán Viktorral) nekik köszönhetik mai, gondtalan életvitelüket. Persze tudvalevő, hogy a hála nem politikai erény, de talán mégis. Az a kalandorpolitika, ami a jelenlegi politikai vezetést jellemzi a legjobb indulattal sem nevezhető sem emberinek, sem lelkiismeretesnek. Sokkal inkább egy olyan valaki törtető lázálmának, aki mindig is önös érdeke elé helyezte az ország érdekeit. Nos, a „ratkó-cunami” az ilyenekre a legveszélyesebb, s mint látnivaló az utóbbi hetek-hónapok kapkodó intézkedéssorozatából, törvényalkotási ámokfutásából - a kormányzati pánik nem véletlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése