Kárpótlás

Holokauszt-túlélőket kárpótol, illetve terjeszti ki a kárpótoltak körét a német állam – adta hírül a Népszava.

Most tekintsünk el a kárpótlás összegszerűségeitől és vizsgáljuk pusztán a tényt, már csak magyar vonatkozásban is. Németország már számtalan alkalommal nézett szembe sötét múltjával, a hitleri náci múlttal. S teheti ezt emelt fővel, mert bár a német állam csak 2002-ben kért hivatalosan bocsánatot a a holokauszt szörnyűségeiért, de a második világháborús világégést követően mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a szégyenteljes korszak ne ismétlődhessen meg.

Ugyanez nem jellemző Magyarországra. A magyar állam nem képes szembenézni XX századi történelmi gyalázatosságaival. Mi több, teret ad olyan törekvéseknek, amik ezt a korszakot idézik fel, élesztenék újra. Van egy Terrorházunk és egy Holokauszt Emlékközpontunk, és van törvényünk a holokauszt-tagadásra és tiltott önkényuralmi jelképek használatára, de szinte semmi több. Nincs törekvés a múltunkkal szembenézni, nincs még csak hajlandóság sem, hogy a szégyenteljes történelmi események megismétlődését megakadályozzuk. Sőt. Gondoljunk csak arra, hogy bár az állam akár az államfőn keresztül is többször bocsánatot kért a holokauszt túlélőitől, de az ezek során elkövetett bűnökkel a magyar nép még nem nézett szembe. Nem ismerte el annak súlyos felelősséget, amit saját állampolgárai ellen követett el. Ezen kívül szelektíven gondolkodik, mert míg a kommunista bűnökért szinte azonnali kárpótlás járt, addig a holokauszt túlélőinek kárpótlására csak nagy nehézségek árán került sor.

Németország történelmi szembenézése önmagával példaértékű lehet számos állam, de leginkább Magyarország számára. Különösen annak tekintetében, hogy Magyarországon újra egyre inkább felüti a fejét a rasszista, antiszemita gondolkodás, s ehhez a mostani kormány jelentős mértékben hozzájárul. Újra élednek az olyan eszmék, elismerést kapnak olyan történelmi személyek, amelyek, illetve akik főszerepet játszottak ezen gyalázatok kialakulásában, lezajlásában.

A holokauszt áldozatai, illetve túlélői, illetve azok leszármazottai számára a legnagyobb kárpótlás az lenne, ha a magyar állam mindent elkövetne, hogy azok a látens törekvések, amik például az elmúlt évszázad deportálásokhoz vezettek, ne éledhessenek újra. Ehhez pedig csak szándék, önmagunkkal való szembenézés kell, semmint valamiféle anyagi értelemben vett, pár ezer forintot érő porhintés. Ebben megelőzhetnénk Németországot, amely nem csupán törekvés, de kötelességünk is kellene, hogy legyen. Különösen azon történelmi tény ismeretében, hogy tulajdonképpen mi találtuk ki és alkalmaztuk először például a zsidótörvényeket.