Hírét vettem, hogy a Corvinus Egyetemen (jövendő nagyjaink centrális kiképzőbázisán) új OKJ-s szakra lehet iratkozni. Mi más is lehetne ez, mint gazdaságunk motorja, nemzeti együvé tartozásunk kvintesszenciája, az elme pallérozásának alapja - a pálinkafőzés. Mert a pálinkafőzés minden mesterségek öreganyja, őstudományok legősebbike, hiszen az első rovásírásos emlékeink is arról tanúskodnak, hogy amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.
Midőn körberágtam az íróasztalt és a nevető-sírógörcs utóhatásait is leküzdöttem, elhatároztam, hogy közreadok egy mesét.
Három férfiú - egy nagyapa, egy apa és egy nagybáty - hasznosította a lehullott gyümölcsöt, amolyan magyar módra, némi cukorral, sok lelkesedéssel és még több illegalitással, valamint egy békebeli, de megbízható pálinkafőző szerkezettel. Ezzel is bizonyítván, hogy ők igenis ápolják hagyományokat, nem hagyván elveszni az ősi tudást, kommenyisták ide-, vagy oda. Úgy tízliternyi drága nedü lett az eredmény, meg némi illumináció és agysejtvesztés, mert kóstolni azért a művelet közben is kell, kiskanállal, még úgy melegében. Az sem számított, hogy nem volt passzus, nem volt diploma, vagy oklevél, volt viszont rengeteg barack és cseresznye, amit mégsem illet a seregélyeknek és az enyészetnek hagyni. Történt pedig mindez valahol egy népköztársaságban, még O.e. (Orbán előtt) 50-ben - tehát nem az „emút nyócévben”, hanem egy jogmentesített időszakban.
S hogy mindezt miért is meséltem el? Talán azért, mert a dolgok haladtát nézve még megérhetünk cifrábbat is. Elképzelem, ahogy vasárnapi pörkölthöz valót hogyan fogjuk beszerezni. Betérünk a henteshez, ahol minimum OKJ-s szintű, de az is lehet, hogy egy diplomás Dr. Böllér fogja zsírpapírba tekerni a csontoskarajt, a piacon Dr. Kofa méri ki a vöröshagymát, és a sarki borkimérésből Dr. Vincellér tölti a csatosüvegbe a hozzávaló liternyi kadarkát. S mindannyian hol szerzik be a passzust? A Corvinuson. Vagy a „józsipiacon”. Apropó: passzus! Miért a Corvinus és miért nem például a Kertészeti Egyetem? Ha már… Vagy Gödöllő nem elég sikkes, esetleg nem elég sárga? Vagy miért nem a Műszaki Egyetem, hiszen itt mégiscsak az alkoholos anyagok thermodinamikájának sarkalatos törvényeiről van szó. No, mindegy! Úgy látszik, pártunk és kormányunk megadja a lehetőséget, hogy a pálinkafőzést használja a nebuló felvételi pontszaporító mankónak. Az se baj, hogy messziről kiszaglik, hogy „illuminyácija” ez az egész. Mindenesetre ügyes. És ebben az a szomorú, hogy ez már vérvalóság, nem úgy, mint a fentebb leírtak, hisz manapság már nagyban megy a mese is, avagy ahogyan azt a nagy mesélő szokja mondani: „merünk nagyot álmodni”. Persze Dr. Schmitt után tudnivaló, hogy kis hazánkban manapság semmi sem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése