Két hírmorzsa ragadott meg a Népszava 2012. július 26-i számában. Az egyik a címlapon Tamás Gáspár Miklós véleménye a Csatáry-ügyben, a másik kissé hátrébb, a második oldal alján, a Közgép-reklámot követő, s a lapot érintő MSZP-s kritika.
Mindkét esetben azt vettem észre, hogy az alapelvekkel és azok értelmezésével van gond.
A Csatáry-ügyhöz:
Tamás Gáspár Miklós véleményének második felével tökéletesen egyetértek, amelyben azt hangsúlyozza, hogy „…az életerős, izmos, élénk, tevékeny, fiatal” neonácikkal kell szembenézni. Igaza van! Szembe kell nézni velük. Is! Az első mondatával viszont semmiképpen sem tudok azonosulni, amely szerint nem százéves aggastyánok háborgatásával kell foglalkozni. Az elévülhetetlen bűntettek (mint amilyen a háborús bűnök is) esetében irreleváns, hogy az illető 35, vagy 95 éves. Az elévülhetetlenség fogalma egy olyan fogalom, amely az érintett(ek) esetében halálig szól. A nemzetközi egyezményeken alapuló büntetőjog eljárási szabályzata az ilyen esetben nem veheti figyelembe az illető korát, mert ebben az esetben az elévülhetetlenség, mint jogalap sérülne. Azért sem vehető figyelembe, mert az „életerős” háborús bűnösök ez alapján úgy gondolhatják, hogy csak egy bizonyos korig kell kihúzni és bujkálni, majd lehet élvezni a boldog „nyugdíjaséveket”. Hát nem és nem! Az elévülhetetlenség fogalma arról szól, hogy az, aki emberiség (ide sorolható a háborús bűn is), vagy emberiesség elleni bűntettet követett el – legyen az fiatal, vagy idős -egy percig se érezhesse magát biztonságban. Soha! Azt hiszem, ennyivel tartozunk mind a milliónyi áldozat emlékének, mind az utódoknak, utókornak. Főleg egy humanista filozófustól.
A Közgép-reklámhoz:
Gondolom sokat törte a fejét a szerkesztőség, hogy közreadja-e a Közgép fizetett hirdetését, vagy sem. Szerintem helyesen cselekedtek.
A Népszava akkor követett volna el hibát, ha megtagadja a hirdetés megjelentetését. Ezzel azt bizonyította volna, semmivel sem különb, mint azok a pártlapok, amik a Fidesz-kormány szócsövei. Ezenkívül felrúgta volna pont azt az elvet, ami az ártatlanság vélelmét hangsúlyozza, és amit az MSZP is oly előszeretettel hangoztat, például a pártot, vagy a párt tagjait érintő ügyekben. A Népszava korrektül járt el, amennyiben felhívta a figyelmet a Közgép körül zajló anomáliákra, de nem tört pálcát előre. Az MSZP (és az LMP is) most úgy tesz, mintha a Népszava egy pártlap lenne, összekeverve a pártszimpátiát a párttulajdonnal. Egy állítólagos szociáldemokrata párt ezt nem engedheti meg magának egy valóban szociáldemokrata napilappal szemben, mint ahogy a Népszava sem azt, hogy bizonyos pártok szócsöveként aposztrofálják.
Én hiszem, hogy a Népszava nem tért le - és ezután sem tér le - arról a szociáldemokrata elvekre épült útról, amelynek alapkövét Fejtő Ferenc rakta le, és továbbra is tartja magát ahhoz a korrekt szerkesztéshez és szerkezethez, ami eddig is jellemezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése