Pornó és pávatánc

Van nekünk egy miniszterelnökünk (reméljük, hogy már csak rövid ideig), akinek nehézségei vannak a pornográfia definiálásával, de valószínűleg látott már olyat, hiszen határozottan állítja, hogy tudja mi az. Ugyanez a miniszterelnök valószínűleg látott már középosztályt is, amely esetben a definiálással szintúgy problémája van, mégis tudja, hogy ez az, mi több, összehasonlítási alapként kezeli e két fogalmat. Mit ne mondjak; eléggé sajátos látásmód.

Aztán ugyanez a miniszterelnök – ugyanabban a felszólalásában - azt is mondja, hogy a politikában úgynevezett „táncrend” van, ahol el kell járni egy bizonyos „pávatáncot”, s mintegy illusztrálva fel is emelte a kezeit, hogy mindenki előtt világos legyen, hogy mi is az, majd hozzáfűzte, hogy közben úgy kell tenni, mintha igen, pedig nem.

Puff neki! Akkor hogyan is vagyunk ezzel a meghatározással? Így már nem csodálkozok, hogy problémái vannak a definiálással, hiszen identitászavarral is küzd, ugyanis a pávatáncot a kakas járja, míg a „futok még két kört, nehogy rosszlánynak nézzenek” módszer inkább a tojókra jellemző. No, mindegy!

Azért egy kis segítség mind a szövegírójának, mind a miniszterelnöknek, támogatásként fellapozva az idegen szavak szótárát: „pornó: … a nemiséget kiemelő, célzatosan az érzékiségre hatni akaró, azt szemérmetlenül ábrázoló irodalom, rajz, kép, vagy film…” És itt kerül a pornóképbe a páva, mint a nemiséget kiemelő, állati jól kicicomázott táncművész, már csak összehasonlítási alapként is.

Ugyanis a mi „pávakakasunk” immáron több mint két éve járja a maga felfokozottan erotikus táncát. Leginkább az egyre inkább lecsúszó középosztály előtt, akik mind nehezebben viselik ezt a cifra toporgást, ezt a szemérmetlen kitárulkozást, ezt a magamutogató hivalkodást. Mindeközben átszellemült pávatáncosunk se lát, se hall, még azt sem veszi észre, hogy a fojtott erotikából, immáron messzire kipárolog a pornográfia izzadtsága, a „hanyatló nyugat ópiuma”, amit messzire visznek a keleti szelek.

Persze vannak a rajongókon kívül mások is, akik értékelik ezt a messzire ható produkciót. Például a rókák. Ők igenis szeretik a pávapornót. Leginkább reggelire, ebédre és vacsorára.

Én készséggel elhiszem, hogy a mi vezető pávánk tudja, hogy mi a pornó. Azt is elhiszem, hogy tudja - vagy látta már a kirakatban -, hogy mi a középosztály, és azt is, hogy kiválóan megtanulta a „pávatáncot”. De hogy nem találkozott még igazi, pornó- és pávakedvelő európai rókával, az tuti. Pedig az már fogja a nyakát. Most még szelíden (mert kárálni még tud), de abban biztos lehet, hogy előbb-utóbb a rókák ebédlőasztalán végzi. Igazán fájó és mélyreható tapasztalat lesz. Közben elmerenghet azon, hogy nem lett volna-e jobb, pornó helyett inkább a Vukot nézni.