"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2012. június 26., kedd

A nemzet luftballonja

Ha Schmitt Pál, lemondott köztársasági elnök személyét a nem éppen hízelgő „nemzet gojóstolla” jelzővel illette a köznyelv, akkor Áder Jánost nyugodtan lehet a „nemzet luftballonja” néven aposztrofálni. Semmi sem fejezné ki jobban azt a súlytalanságot, mint amit a mai közéletben a köztársasági elnök intézménye képvisel.
Míg Schmitt szorgalmasan, és minden fenntartás nélkül aláírt szinte mindent, amit a kormány elétálalt, addig Áder ugyanolyan szorgalmasan küldi vissza a parlamentnek a törvénytervezeteket. Hol megfontolásra, hol valamilyen hiányosságra hivatkozva. Azt hihetnénk, hogy Áder János igazán lelkiismeretes államfő, de… van egy kis bibi.
Áder hiába küldi vissza a parlament elé a különböző törvénytervezeteket, azok szinte minden változtatás nélkül kerülnek ki onnan, illetve emelkednek törvényerőre. Gondolom Áder János nagyon is tisztában van azzal, hogy ezt a kötelező pávatáncot el kell járnia. Tudja, hogy úgysem változik semmi, de így mégsem érheti szó a Sándor-palota elejét. A kecske is megmarad, a páva is jóllakik, és még a lufi sem pukkad ki.
Amíg az orbáni uralmat megelőző időkben az államfőknek (gondoljunk itt Sólyom Lászlóra) voltak olyan lehetőségeik, hogy például az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordulhattak normakontrollért, addig Ádernek ilyesmire úgyszólván már nincs gondja. Hála a Fidesznek (és a czestochowai Szűsz Máriának) az Ab hatásköre annyira meg lett kurtítva, hogy az államfő nyugodtan rábízhatja magát a fülkeforradalmi kétharmados szavazógépre, az óraműpontossággal újra megszavazza az általa visszadobottakat.
Soha ekkora nem volt még az államfői intézményi lufi mint manapság. Arra még jó, hogy például a kneszetben reprezentáljon megpróbálván eloszlatni a „félreértéseket”, de másra már nemigen. Fideszes salátatörvények jönnek-mennek, de ezekhez Áder Jánosnak már vajmi kevés köze van.
Áder a megfelelő ember a megfelelő helyen. Az államfő személye – mint legfőbb közjogi méltóság - úgymond szent és sérthetetlen. Nem is kritizálhatja senki, hiszen ő megteszi, ami a kötelessége és a lehetősége. Csakhogy egy lufi lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Nagyon túlfújni nem lehet, mert még idejekorán kipukkad, túl magasra sem szállhat, mert a madzagját erőteljesen fogják. Mi maradhat még? Üresen lebegni az orbáni vurstliban. Nem egy felemelő perspektíva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése