Tranzakcióóó!

Még mindig bennem él az a ’90-es évek végei segélykiáltás, amikor egy idős nyugdíjas hölgy – végső elkeseredésében – a televízió nyilvánosságához fordult, mondván, hogy eltűnt a bankból a saját temetésére összekuporgatott vagyonkája. Nem volt sok, úgy 60-80 ezer forintnyi, de mégis. Egy kisnyugdíjasnak, ez bizony jelentős összeg lehet. Hogyan is történhetett? Kiderült. A néni betétjét felemésztette a számlavezetési díj, ami magasabbnak bizonyult a betéti kamatnál, így az évek folyamán az szép lassan felzabálta a megtakarítás összegét. Mondták is sokan, hogy ilyen a bankrendszer, miért nem figyelt a néni, vagy tette volna a pízt a párnacihába. És sokan akkor döbbentek rá, hogy a megváltozott bankrendszernek és pénzügyi előírásoknak vannak árnyoldalai is. Már nem elég csak ülni a vagyonkán, figyelni is kell reája.

Mindezt miért is hangsúlyozom? Azért, mert az Orbán-kabinet gazdasági csodacilinderéből, most egy újabb varázslat bukkant elő. A tranzakciós járulék, avagy egy újabb adóféle, amivel még több bőrt lehet lehántani a lakosság félignyúzott bakkecskéiről. Ebben az az érdekes, hogy az állam ismételten beleavatkozik a banki ügymenetbe, illetve részt követel olyasmiből, amihez tulajdonképpen semmi köze. Ismétlem: nem a tőzsdei, hanem a lakossági pénzmozgásokba! Mert az elképzelés szerint például az ATM-es kivét, a hitelkártyás vásárlás, a postai sárga csekkes befizetések is ebbe körbe tartoznának. Ördögi kör ez, mert ugye – csak példaként - van egy rendszer, mely szerint a dolgozói fizetések döntő hányada nem kápében, hanem banki átutalás formájában történik. Kötelezően. No, mármost ezek után adózik majd a munkáltató is, de leginkább a dolgozó, aki a leadózott jövedelméből most minden pénzmozgás után fizet az államnak. (Egy összegből hányszor lehet még adózni? Azt a leleményes bűvész-állam majd megmutatja. Mert a bankok, vagy a posta biztos, hogy már nem vállalja át ezt az „ezreléket”. A bankadó után? Naná, hogy ezek után már ezt sem!) 

Mi lesz mindennek a következménye? Gondolom az - mert a magyar leleményes, ha pénzről, illetve az állam ügyeskedéseinek kijátszásáról van szó -, hogy fokozza a készpénz kifizetéseket, ezzel erősítve a készpénz-áramlást, csökkenti a hitelkártya-használat mértékét, csökkenti a folyószámla nyitási és betételhelyezési kedvet, visszaveti az áruhitelre vásárlást, vagy a sárgacsekkes utóvéttel szállító szolgáltatások tevékenységét, …stb. A készpénz lesz az úr, ergo: növekszik az infláció, újból teret kap a feketegazdaság, a zsebbe fizetés, azaz megint nemzeti sport lesz az adócsalás!

Persze már látható, hogy a kormánynak ez is a célja. Az infláció elszabadításával akarja kifogni a szelet az IMF vitorlájából. Szánalmas! Egy ostoba gazdaságpolitikai intézkedéssorozat miatt a csőd szélén egyensúlyozó ország szánalmas vezetésének még szánalmasabb próbálkozása.

Volt annak idején – még az „átkosban” – egy fantasztikus bohócszám Ruttkai Éva és Psota Irén előadásában, a muzsika szeretetéről. Ezt némileg átalakítva manapság így játszhatnák: Ha te nem eszed és iszod a gazdaságot, ha nem teljes szívedből érzed annak minden rezdülését, akkor te nem vagy jó gazdasági szakember, nem vagy jó vezető!  Mindezek fényében nem lehet csodálkozni, hogy már csak egy út marad az Orbán-kormány számára. Az újmódi(?!), kötelező „békekölcsön”. Na az lesz az igazi attrakció, avagy jobban mondva: tranzakcióóó!