A pénz beszél

Bizony beszél. Manapság egyre többet. Mi több, olybá tűnik, hogy egyenesen fecseg. Akár a felszín, amely eltakarja a mélységekben szunnyadó erőket. De vajon miről is beszél a pénz?

Egy nap például azt mondja, hogy ő ugyan nem megy olyan helyre támogatni, aki el akarja távolítani jelenlegi helyéről a Nagy Imre emlékművet, avagy József Attila szobrát. Máskor meg olyat talál mondani, amitől visszhangzott a Széles-világ, s aminek eredményeként ezentúl más pénzek szavára kénytelen figyelni egy bizonyos Bencsik nevű tintapusztító.

Ám ezek csak a közelmúlt napjainak szavai. Mert a pénz beszél másról is. Mondjuk földbérletekről és pályázatokról, oligarchákról és off-shore lovagokról, MOL-ról, INA-ról, Közgépről csakúgy, ahogyan például stadionokról és futballakadémiákról. De mindez csak felszínes fecsegés. Úgy is mondhatnám, hogy egy kis ország aprópénzének zörgése. Zörgés egy lyukas zsebben.

Mert az igazi nagy szavak nem az aprópénztől hallhatók, hanem a keményen zizegő bankóktól. Ezek a szavak pedig nem holmi populista szavai, hanem euróé és dolláré, amik nem hordóról érkeznek, hanem az IMF-től, a EU pénzügyi bizottságától, illetve a FED-től.

És ezek a szavak nem csilingelő hangú tereferék, hanem mélyről jövő, intő morgások.

A pénz beszél. Olykor jóindulattal, olykor fenyegetőleg felemelve az ujját. Mert lehet itt hetet-havat összehordani politikai hadjáratról, meg nemzeti szuverenitásról, akkor is a pénz szava az iránymutató. A pénz dönt a politikáról, a gazdaságról, illetve a gazdaságpolitikáról. És nem fordítva. Mindazok, akik ezt nem így gondolják, mindazok, akik valamiféle nyakatekert szabadságharcra buzdítanak a pénz ellen, azok hatalmas tévedésben vannak.

Az a politikai rablógazdálkodás, amit a jelenlegi orbánista-matolcsyista rendszer folytat, nem csak hogy gazdasági csődbe taszítja az országot, hanem súlyos pénzügyi skizofréniára is utal. Ugyanis a kollégiumi „betegtársak” és „tettestársak” mindent elkövetnek, hogy hatalmuk pénzügyi hátterét bármi áron biztosítsák, ugyanakkor szabályosan elértéktelenítik a környezetet, amiben élniük kellene. Hiába a Simicska-Nyerges háttér, ha a magyar gazdaság értékét veszti. Ez pedig előbb-utóbb földrengésszerű elégedetlenséget szül, az eredményt pedig a történelem számos alkalommal példázta.

A pénz beszél, a kutya ugat – tartja a mondás, amelynek igazságtartalmát kár megkérdőjelezni. Lehet destruktívan és esztelenül nekimenni az EU-nak, lehet kétkulacsos módon tárgyalni az IMF-el. Egy valamit nem lehet: úgy tenni, mintha mi diktálnánk. A lyukas zsebű bőgatyánkkal, az „ungarische betyár” stílussal csak saját magunkat ámíthatjuk. A karikást pedig felesleges pattogtatni (legfeljebb kiütjük a saját szemünket), mert úgyis elnyomja a pénz mély morgása.

Mert a pénz diktál. Az a pénz, amelyik azt mondja, hogy nem asszisztál egy diktatúra kisstílű törekvéseihez. És ezt lehet akár politikai ráhatásnak is nevezni.