A hódmezővásárhelyi polgármesternél egy nyúlfarknyival idősebb korosztályban valószínűleg még élénken él ama csúfos eset emléke, amikor a csepeli vasmű főbejáratánál zsíroskenyeret csempésztek egy bizonyos Uljanov szobrának égremutató kezébe. Kerekedet is belőle botrány rendesen. Az akkori „kollaboránsok” egyik fele megbotránkozott, a másik fele meg a hasát fogva röhögött. Hiába no! Ilyen volt az akkori, kollaboránsokkal megtűzdelt barakk. Vidám! Hogy melyik humorista eszéből pattant ki az eksön, az sosem derült ki. Neve beleveszett a történelem megannyi titkot rejtő homályába.
Hogy miért is jutott eszembe mindez? Elmondom!
Azt írja az újság, hogy böllérmájat neveznek el Orbánról. Félreértés ne essék, csupán egy névrokonról van szó, de hogy a nyúl legyen jó kövér, és a kecske is jóllakjon gombával, azért van a történetben egy svédcsavar. Nevezetesen, hogy a mi Bölcs Vezérünk szívélyes üdvözletét tolmácsolták a „feltalálónak” a böllérmáj névadása alkalmából. Mert a rokon akkor is rokon, ha csak név és lélek, meg különben is, a mi Bölcs Vezérünk ott van minden kalászérésnél, kolbászkerítés építésénél (bontásánál) és keresztelőnél. Egyáltalán: minden kilométerkőnél... amit más rakot le. A mi Bölcs Vezérünk neve immáron örökre fennmarad, még ha egy böllérmáj is lesz a kőszikla. Mert ilyen nemzeti memória mellett ugyan ki mondja meg tíz-húsz év múlva, hogy csupán egy szimpla vendéglős a névadó és nem a „nagy ő”? Ferihegyről is kiderítette az utókor, hogy nem Ferenc Jóskáról kapta a nevét, hanem egy szőlősgazdáról, amelynek eredményeképpen szemétkosárba helyeztetett a patinás név. A párhuzam tehát adott.
Így megy ez nálunk manapság! A Bölcs Vezér neve beleeszi magát már a májunkba is. Marsall módra, jól megborsozva, mustárral alaposan megkenve. Úgy eszi bele magát, hogy észre sem vesszük. Alattomos módszer! De valószínűleg lesznek ismét olyan megátalkodott kollaboránsok, akik abba a bizonyos égbemutató kézbe a marsall-bot helyett zsíroskenyeret csempésznek. Hogy kik lesznek azok, és melyik éjszakán követik el a gyalázatott, az még a jövő megválaszolatlan kérdése. Meglehet, pont egy, nagyapai örökségből, helyi földesúrrá átváltozott ifjú titán lesz az értelmi szerző, aki szerint mindenki annyit ér, amennyi böllérmájat tudhat magáénak. Mindenesetre a Bölcs Vezér és számtalan vazallusa biztos lehet benne, hogy hamarosan eljön az idő. Az éj, amikor világ csúfjára csupán újságpapírba csomagolt kenyeret tud felmutatni. Viszont akkor már az sem számít, ha böllérmáj is lesz benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése