Malévemet egy Gyurcsányért

Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos legutóbbi, Malévvel kapcsolatos papírlobogtatása egy érdekes gondolatsort indított bennem. Lehet, hogy a Malév bedöntése semmi mást nem szolgált, minthogy végre fogást találjanak Gyurcsány Ferencen?

Maga a feltételezés is annyira abszurd, hogy pont ezért nem lehet kizárni az ok-okozati összefüggések láncolatából. De nézzük csak sorban.

A kormány stratégiai szempontból kiemelt fontosságú gazdálkodói szervezetnek minősíti, majd csődvédelem alá helyezi az immár lebénult Malévot, miközben a Malév igazgatója még mindig jegyvásárlásra buzdítja az utazóközönséget. Már ez is gyanús, hiszen csődvédelmet csak működő társaságra alkalmaznak, s egy csődbiztos elsőszámú feladata, hogy a társaság működőképességét bármi áron fenntartsa. Nem így történt. A Malév bedőlt, ugyanakkor a csődvédelem még mindig fennáll.

Pár napra rá Budai Gyula meglobogtat egy papírt, miszerint a Malév privatizációs szerződésének van egy titkos záradéka. Ezt a privatizációs szerződést az állam nevében a Kincstári Vagyonigazgatóság, és egy német konszern, a Hochtief szignózta. Ehhez a szerződéshez a német fél érdekei miatt - üzleti és banktitokra hivatkozva – Budai nem férhetett hozzá, s mindaddig nem lehetett nyilvánosságra hozni, amíg a Malév élt. Ergo: Be kell dönteni szándékosan a Malévet, hogy Budai kormánybiztos hozzáférhessen az üzleti iratokhoz, hogy kedvére turkálhasson benne és az EU se találhasson kifogást az uniós üzleti megállapodások és törvények esetleges megsértése miatt.

Budai Gyula dobálódzik száz- és ezermilliárdokkal, miközben arról a kérdésről mélyen hallgat, hogyha az Orbán-kormány tudott erről a szerződés-záradékról, akkor miért nem tett meg mindent, hogy megmentse a Malévot?! Hiszen azt tudnia kellett, hogy a Malév összeomlása hatalmas kárt okozhat az államnak, a nemzetgazdaságnak, de főleg közvetlenül az adófizetőknek. Budai ezermilliárdos kárról beszél, ugyanakkor, ha belegondolunk, a MOL részvények ostoba kivásárlásának veszteségéből bőven lett volna fedezet mind a Malév, mind a BKV finanszírozására, még azt az összeget is belekalkulálva, amelyet az EU szabott ki büntetésként. Erről vajon miért nem szól a fáma? Egy hét sem telt el azóta, hogy a Malév leállt és már ott tartunk, hogy a BA (Budapest Airport) is csődközeli helyzetbe sodródott.

Szörnyű belegondolni, hogy több tízezer ember egzisztánciáját teszi kockára a kormány csupán azért, hogy végre a hőn áhított embert és az előző vezetés prominenseit végre rács mögött láthassa.

Összegezve: Vajon megállhat-e az a feltételezés, hogy „Malévemet egy Gyurcsányért”, azaz, hogy mindez csak egyetlen cél érdekében és szándékosan történik? Véleményem szerint nem kizárt. Teljesen beleillik az elmúlt tíz év orbáni törekvésébe. A Malév körüli eseményláncolat arra is jó, hogy elterelje a figyelmet a kormány más, a közt érintő ostoba intézkedéseiről, törvénykezéseiről.

A Malév-csőd kapcsán valószínűleg számos per indul a kormánnyal szemben. Ezek a perek hosszú évekig is eltarthatnak, s addig az Orbán-kabinet lélegzethez is juthat, tovább játszva kisded játékait. Lehet kifogás, hogy regnálásuk alatt nem épül egyetlen méter autóút sem, sem metró, sem egyéb más, fontos, infrastrukturális létesítmény, mondván nincs rá fedezet. Ugyanakkor lehet ok a további megszorításokra, népnyúzásra. Mások tragédiájából kovácsol tőkét önmagának a Fidesz, tovább gazdagítva a kormány-közeli üzleti érdekeltségeket, tovább erősítve a fojtogató centrális erőteret.