Olvasgatom a napi híreket, és csak kapkodom a fejem a kibontakozó fejetlenség láttán. Mert bizony fejetlenség uralkodik a jobboldalon. Majdhogynem káosz.
A csepeli polgármester imára szólít Orbán Viktorért. Mit ad isten - akarom mondani, hogyhogy nem elvtársak (by Hofi) – meg is jelenik tízegynéhány fogékony elme az Operaház előtt.
Fotó: MTI
Miért pont ott és miért nem a Cinege utcában? Érthetetlen!
A másik hír, hogy a Bayer-Bencsik-Széles triumvirátus békemenetet hirdet január idusára. Öreg bakák ők, akik nyilván sok lőporfüstöt szagoltak a főnökkel együtt ebben a nagy fülkeforradalmi időkben, így hát „uccu neki láss vásárt” jelszóval kreálnak egy újabb felhívásszerű hulladékot a Magyar Hirlap nevű kuka és a hozzá tartozó internetes közösségi oldal számára. Ebben a jócskán identitászavaros felhívásban - úgy mellesleg - nekimennek a fél világnak, de leginkább és szokás szerint a tetűhintás, zsidó karvalytőkének. Mert nincs új a bayeri nap alatt.
Mindeközben „fatal error” a Heti Válasznál, üres oldal a facebook-on, stb, stb…
De a legérdekesebb, a felhívásra kommentelők reagálása. Egyik attól fél, hogy újra vérbe borul Budapest, a másik látott már nagyon kemény balosokat is, a harmadik szerint nem jó húzás, mert csak ellenállást szül a dolog, a negyedik meg abban bízik, hogy majd valaki megvédi őket („Van már jó kis rendőrségünk.”)
Ergo: Beindult a zabszem-effektus, de nagyon!
Nyilván látják Bayerék is, hogy szimpatizánsaik is kezdenek megosztottak lenni, hogy híveik húzzák a szájukat, mert ha a tudatukban még nem is, de zsigereikben érzik: valami nem stimmel. Más a propagandaszöveg és mások a tények. Ők is kezdik látni, hogy nem a papagájszövegre kell figyelni, hanem arra, amit tesznek, és annak igen-igen súlyos következményeire. De leginkább azt a paranoid skizofréniát, azt a verbális kettősséget érzik, ami kisugárzik az utóbbi évek jobboldali kommunikációjából.
Hiába no! Az évezredek alatt kialakult ösztönöket nem lehet csak úgy becsapni. Legfeljebb imádkozni lehet, hogy még egy kis ideig maradjon meg ez a jó kis, áporodott szagú, narancsszínű köd. Meglehet már az ima sem segít, mert a keleti szelek csak nem akarnak jönni, a nyugati áramlatok és helyi viharok meg igencsak szaggatják a homályt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése