Kápó. Élnek még olyanok, akik saját testi-lelki mivoltukban tapasztalták meg személyét. Ők nagyon is tudják, hogy mit is jelent ez a szó. Akik netán még nem hallották, azoknak röviden a jelentése: kényszermunkatáborokban, a rabok közül kiválasztott munkafelügyelő. Híres-hírhedtek voltak arról, hogy gyakran kegyetlenebbek voltak a rabtartóknál.
Kénytelen-kelletlen ez jut eszembe, amikor azt hallom, hogy a kedvezményesen nyugdíjazott belügyi állományt ilyesféle munkatevékenységre akarják ösztönözni, úgymond visszaterelni az aktív munkába. Mert mire is gondolhatna az ember, amikor kormánytervezetként jelenik meg az, hogy volt rendőröket, tűzoltókat, határőröket akarnak „hasznosítani” a közmunkában résztvevők ellenőrzésére, irányítására.
Elképzelem, hogy miféle szakértelemmel vezényelnék és ellenőriznék mondjuk a vízgazdálkodási (ároktisztítás), kertészeti szakfeladatokat, miegymást. Mert szakmai szakértelemmel nem, az holtbiztos. Minek másnak lehet ezt nevezni, mint közönséges kápó-módszer? Szenior-kápó. Jól hangzik ugye?!
Az meg csak hab a tortára, hogy mindezt tennék cirka 24 ezer forintért havi 140 órában. Azaz ez sem teljesen fedi a valóságot, mert az igazság az, hogy ez a huszonnégyezer forint úgy jön össze, hogy nem csökkentik a nyugdíjukat (szolgálati járadékukat) ezzel az összeggel, ha vállalják ezt a megalázó helyzetet. 140 óráért 24 ezer. Nem semmi kormányzati nagylelkűség! Ennyit ér az államnak a lelkük! Persze úgy belegondolva: annakidején rongyos háromszázért adták el a demokráciát, s most a százszorosát – ha nem ezerszeresét - fizethetik majd érte.
Azért az némileg vigasztaló (legalábbis Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet képviselője szerint), hogy a reaktiválandó, mintegy húszezer főből mindössze 100, azaz egyszáz ember(?) mutat hajlandóságot erre a csodálatos, a jelenlegi kabinetre jellemző „humanista” ajánlatra. Ők meg a kormánnyal együtt számoljanak el a lelkiismeretükkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése