A börzelovag, avagy Kaulmann Félix a XXI. században

 1998 Ez tényleg Ázsia

A történet talán 1998-ban kezdődik, amikor is a választásokon végre a narancsszín jutott hatalomra.

Mondom: végre, hiszen van a magyar politikatörténetnek egy olyan figurája, akinek sohasem voltak skrupulusai, ha a hatalom megszerzéséről volt szó. Kétkezi munkát sohasem végzet, az előző rendszernek köszönhetően megadatott neki, hogy enyhítse olthatatlan politikai szomját akár külhonban is, majd a rendszerváltást követően adódott lehetősége, hogy kiélhesse a mindent elsöprő hatalomvágyát.

Ez az ember – nevezzük Kaulmann  Félixnek -, a nagy machinátor, aki céljai elérése érdekében az egyházzal úgyanúgy cimborál, mint az ördöggel.

Fura egy szerzet annyi bizonyos, a fenti hajlandóságát figyelembe véve talán még politikus-zseninek is nevezhetnénk, ha…

Ha nem lógna ki annyira ama bizonyos dakota ló lába.

Miért is választottam 1998-at kiinduló-dátumként?

Talán azért, mert ezen időpont az, amikor Kaulmann Félix  megkapta a bizonyítványt, kijárta a „Politika és Pénzcsináló Szakiskolát”. Az ellőtte való éveket nevezhetjük inaséveknek, a „Ruszkik haza” és a „Térdre! Imához!” kifejezéseket afféle diákcsínynek.

Kaulmann Félix igazi jelleme 1998 tavaszán domborodott ki.

Még javában zajlottak az eredeti tőkefelhalmozás, azaz a privatizáció eseményei. Előtte pár hónappal még az alvilág újrafelosztásáról beszéltek, egymást követték a véres merényletek.

A Conti-Car-tól kezdve az Aranykéz utcáig, Csillaghegytől, a Fenyő-gyilkosságig.

Érdekes, hogy ezek az események a ’98-as választások után egycsapásra megszűntek. Már ez is több mint feltűnő, de ismerve az előzményeket a „Kaulmann birodalom” kiépítéséről, cseppet sem meglepő. Kőbe vésett történelme van annak.

Mert pl. az autópályaépítés, az acélgyártás nagy biznisz, csakúgy, mint az olaj és a gáz, lehetőséget ad  a telek-, ingatlan-, és tőzsdespekulációra. Ehhez már csak egy biztos politikai háttér, azaz kormányhatalom szükségeltetik és kész a nagy mű.

Mindezek a feltételek 1998 tavaszára létre is jöttek, amit a „Hosszúbájtok éjszakája” koronázott meg, 1999-ben, Spitzháze  és egy bizonyos „Defend” nevű vállalkozás valamint az FHB (Magyar Fejlesztési Bank) szorgos közreműködésével. (Ez a Spitzháze él és virul, még jelen pillanatban is, a festői Helvéciában off-shorozik rendületlenül. Fantomcégeket alapít és szüntet meg, vagyis nem hagyott fel kisded játékaival, végzi azt, amivel Kaulmann megbízta.)

1998- és 2002 között a „Kaulmann-birodalom” élt és virult, megannyi „Spitzhaze” segítette munkájában, hol székházak eladásában, hol párizsi nagykövetként, csak az volt a baj, hogy az ezüsttel teli hordók még nem érkeztek meg, a papír pedig az istennek sem akart fiadzani. Pedig nagyon várták a kikötőkben. De oda csak egy koronaszállító uszály és egy „ezüsthajó” érkezett. Igaz azt is megünnepelték nagy csinnadrattával és megannyi hamburgerrel.

Így teltek-múltak a napok. Kaulmann Félix egyre nagyobb álmokat szőtt. miközben egy kis bánya bosszantó módon - egy bizonyos „csomagnak”  és a realitásoknak köszönhetően - még mindig üzemelt az álombirodalom mellet. Pedig „Kaulmann Félix” sok-sok munkást elcsábított virágos szavakkal, szép ígéretekkel, mondván: „Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”. Hát a szőlő meg is lett, de a lágy kenyér… Nem maradt még egy fikarcnyi kis gazda  meg gazdasszony sem, aki a kenyérhez valót megtermelhetné. Félix, Félix!

2002 Tavaszi kijózanodás

Lezajlottak az országgyűlési képviselői választások. Az első fordulót április 7-én, a másodikat április 21-én tartották. És jaj, micsoda malőr, a csalódott „bányászok” visszaszivárogtak a Berendékhez.

„Kaulmann Félixnek nem úgy jöttek be a számításai, ahogy azt képzelte.

Bosszantó!

Sőt, aggasztó, mert hogyan fogja végrehajtani nagyívű elképzeléseit.

Ám azt mondják, hogy az üzletben és a szerelemben minden megengedett.

Ismerve Kaulmann jellemét, nem is hazudtolta meg magát. Intrikált, hazudott, vesztegetett. Szövetséget kötött az „apát úrral”, aki szintén önös érdekeit tartotta szem előtt. De valahogy mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt Kaulmann Félix eltervezte. A „bányászok” nem nagyon akartak kötélnek állni, és a „bécsi bankház” is húzódozott. A háta mögött még tán ki is nevették. De Kaulmann Félixet ez nem zavarta, mi több, egyre elszántabbá tette, hogy célját elérje, még lányok elcsábításától sem riadt vissza.

2006 A Szirén

A „Berend-bánya” bányászai nagyon nyakas népség Ha őket nem lehet meggyőzni, - gondolta Félix - akkor lehet másokat. Mérnököt, akinek magyar az anyja, ügyvédet, akinek német, szlovákot, erdélyit, kárpátaljait, mindegy milyen náció, csak hallgasson „Kaulmann-szirén” énekére.

És az ének hallatszott is, zengőn, olyan erővel, hogy az utca visszhangozta. A gyújtón hangzó szónoklatok olyan elementáris erővel hatottak, hogy lángra lobbant az őszi avar. Nomeg kuka, meg autó, meg székház, meg minden más., miközben szólt rendületlenül a „Berend takarodj!” rigmus. Közben egészen véletlenül kis magyar robbantások a kiskapuknál, és gyújtogatások a nagy nyaralóknál. Visszatekintve ’97-’98-ra déja vu keríti hatalmába ez embert. Persze szó sem lehet róla, hogy mindezt Kaulmann Félix személyesen csinálná. Á, dehogy! A Spitzházék. Megannyi Spitzháze.

2010 A csábítás virágai

Még el sem olvadt a hó, mikor Kaulmann rájött, hogyha célt akar érni, akkor nem csak egy, hanem számos Evilát is el kell csábítania, vagy legalább a maga érdeke szerint irányítani. Úgy is tett. Elébb a jobbik oldalt vette szemügyre, ahol meg is lelte az egyiket. Kockás kendőben lejtette a palesztin táncot az utca közepén. Aztán a baloldalt szemlézte. Ott is talált egy Evilát. Őt nehezebb volt elszédíteni. Sokáig tartott, de egy kis bánáti rózsa és egy peckesen sétálgató pécsi páva megtette a magáét. Középről is akart egy Evilát, de vele pórul járt. Határozott nem és egy elutasító diszk volt a válasz. Meg különben is: Kaulmann szerette a focit, míg „közép- Evila” nem. Így hát maradt a kicsinyes bosszú, és erőszak kísérlet, ahol – hogyhogy nem – ismét feltűnt a „Defend” név immáron UD-re keresztelve. Szegény „közép” Evila”, a gyenge nő nem tudott ellenállni Kaulmann és az UD együttes ostromának, s szégyenében elbujdokolt.

De Kaulmann nem esett kétségbe. A későbbiekben számos más Evilával vigasztalódot. Többek között egy „nyugdíjas” Evilával, egy „(ki)oktató” Evilával, stb, stb. Táncoljatok Evilák!

A „fekete gyémánt”

Kaulmann leghőbb vágya a hatalmas „Bondavári-bírtok” fekete gyémántjainak megszerzése és uralma volt. Mindent, de mindent ennek tett fel. Az egész életét.

Ő akar lenni a birtokos, a szállító, az elosztó, szóval minden.  Ő akar lenni a központ, az átjáró Ázsia és Európa között. De sajnos nagyot akar a szarka és 2011-ben Kaulmannak kezd kicsúszni a lába alól a talaj. Hiába Teudelinda  grófnő, hiába az öreg Bondavári herceg, hiába az apát-úr, meg Spitzháze és az Evilák. Palira lehet venni pár pénzéhes uzsorást egy-két társzekér ezüst reményében,  de mindenkit nem.

 

Epilógus

De nézzük csak, immáron kronológiai sorrendben az események láncolatát, a XXI. század tényei alapján. A mi modern Kaulmann Félixünk odüsszeiáját az áhított cél érdekében. Hogy tulajdonképpen mi is a „fekete gyémánt” Félix szemében.

2006.

Kaulmann Félix ismételten nem kerül hatalomra. Mindent elkövet, és semmilyen eszköztől sem riad vissza annak érdekében, hogy ez 2010-re sikerüljön. (A „mindent” itt most nem részletezném, akinek van képzelőereje úgyis kitalálja.) Félixnek égetően szükséges a megfelelő „legális” háttér, mondhani; a szó szoros értelmében létkérdés, mert már nincs mit privatizálni. Pénz nélkül meg nincs hatalom, de nincs ám. Mindenesetre Kaulmann Félix kínosan ügyel arra, hogy a gyanúnak még az árnyéka se vetüljön rá. Erre mondják, hogy beszédes a csend!

2008.

Legelébb ellátogatott volna a Herceghez, aki a csöveket birtokolta, s akinek kizárólagos koncessziója van a térségre a szállítás terén. Ő nemes egyszerűséggel szóba sem állt vele. Bezzeg a „Berend-bányával”… Sőt, odáig jutott a dolog, hogy a Herceg megegyezett Berenddel.

2008. április

Kaulmann Félix Katarban

Ehhh! – legyintett Kaulmann, s a hercegi fiaskó egy cseppet sem keserítette el. Miközben teljes erővel fúrta a Herceg és Berend közti megállapodást, elment Katarba, egy kis cseppfolyós gázért, hátha a jutalékból eltehet öreg napjaira. Egy a gond, hogy a katari gázcső nem kompatíbilis a Barátság-csappal. – Sebaj! – gondolta Félix. Majd hajóval. A cseppfolyós gáz szállításához azonban hatalmas hajók kellenek, amiknek a bérleti díja is csillagászati összeg, amit egy kis importáló ország nem engedhet meg magának.. Ezen kívül kell egy kis csatorna, mondjuk akkora, mint a Szuezi, meg egy kis kikötő, mondjuk az Adrián, Trieszttől nem túl messze. Katarban meg is ígérték neki a jutalékot, de semmi több. Intézzen mindent ő, mármint Kaulmann Félix. Kaulmann rendkívül csalódott. Pénz az ablakban, hatalom nincs. Most mit csináljon?

Kivár. Várja, hogy elérkezzen ismét az ő ideje, és ássa az árkokat szorgalmasan. Minden és mindenki az ellenség. Ez a vezérelv, s a cél még szentesíti is az eszközt. A 2006-os gyúelegy és Kaulmann Félix hülyesége miatt izzik a bondavári bánya, Berendék próbálják oltani. A külföld hírmondói és „bányamérnökei” a helyszínen, dícsérik Berendék hozzáértését.

2009

Kaulmann bebocsátást nyer a Herceghez

Sajnos most sincs szerencséje. A Herceg kiröhögi, s tudatosítja Kaulmannal a keserű tényt, ő és csakis ő a „csövek ura”!

2010. április

Kaulmann Félix újra hatalmon.

2010

A MOL nem jut dűlőre a horvátokkal.

Nincs lehetőség a tankhajók kikötésére, vagy csak horribilis összegért. Erre még Kaulmann-klánnak sincs elég vagyona. Pénz kell, de nagyon. - Honnan vegyek annyit, hogy kikötőm legyen? – töri a fejét Félix. Hát a magánnyugdíj-kasszákból, meg az IMF-tartalékból – világosodott hirtelen, és a gondolatot követte tett. S lőn. Megjött a tárezüst, amivel immáron üzletelhet akár a Herceggel, akár mással a Balkán közelében.

2010 november

Kaulmann újra a Hercegnél.

Kaulmann Félix megegyezik a Herceggel, hogy megveszi a Herceg MOL részvényeit.

És úgy lett! A Herceg ismét eltett egy kis hasznot a sifonérba, miközben jókat röhögött Kaulmann mögött, aki szívta a fogát.

Ekkorát bukni! Hát lehet, hogy Félix bankárnak bankár, de hogy csapnivaló börzelovag az már biztos!

2011 január

Kaulmann Egyiptomban

Félix még mindig nem tett le az őrült tervéről, hogy a cseppfolyós gázból a jutalékát megkaparintsa. Mint a mérgezett egér rohant Egyiptomba, szemrevételezni a helyzetet és megtudakolni, hogy egy cseppfolyóst szállító hajó átfér-e a csatornán és mennyiért. Közben ment a porhintés minden másról, emberi jogokról, meg miegymás, merthogy Egyiptomban a helyzet pont fokozódott.

Gondolta, ha már ott van átruccan a kies Líbiába is, de sajna ott is fokozódott a helyzet, jobban, mint Egyiptomban.

Pech! Micsoda pech! Igazán nincs szerencséje ennek a Félixnek. Most mit mondjon a „bányászoknak”? Hol az ezüst? Papírrá vált? Mindenesetre a jól bevált sallang emberi jogokról, meg hasonlókról nem árthat. Elő is vezette nemsokára a Bondaváriak nagy ámulatára.

2011. nyara

Micsoda pechszéria Kaulmann életében. A szó elszáll akár az állampapír. Nem hisz már neki senki. Sem a bankárok, sem a bányászok, sem hercegek, sem grófok, még a hű Spitzháze sem.  De a remény hal meg utoljára.

A mi Félixünk gondolt egy nagyot és elhatározta, hogyha törik-szakad, ha bele döglenek is mások, akkor is szert tesz egy saját kikötőre az Adrián, a hozzávaló csővel, (esetleg autópályával) és akkor aztán jöhet a katari gáz, meg a hőn áhított jutalék.

Hercegi részvény a MOL-ban, MOL a zsebben, most már csak a horvátokat kell megvenni, ha lehet, akkor kilóra, de ha nem megy, akkor fülkére. És akkor aztán dőlhet az ezüst társzekérszám a családi kasszába. (Csak megjegyezném: Horvátország nem Bondavár, a tengerpart meg nem bánya, s ott is legalább olyan erős a nemzeti öntudat, mint nálunk.)

Hát ilyesféleképp gondolkodik a Nagy Félix a XXI. században, miközben recsegve-ropogva lángol a Bondavári mező. Szerencsére van számos Berend Iván, aki ért a tűzoltáshoz.

Befejezésként még annyi: Berend már a kezdet kezdetén figyelmeztette Kaulmannt, hogy maradjon a realitásoknál. Nem hallgatott rá. Most mi lesz vele? A csőre töltött revolver – dramaturgiailag - ott lapul Félix fiókjában.