Levél Vona Gábornak

Zieg heil, mein Vona!

Ismerős a maga számára ez a köszöntési forma?

Nyilván ismerős.

Mint ahogy minden bizonnyal ismerős az SA nevű gyülekezet is.

És hogyan kerül a csizma az asztalra?

Nos, nem nehéz kitalálni.

Maga létrehozott és az élére állt egy olyan szennyes alakulatnak – nevezetesen, a Szebb Jövőt Polgárőr Egyesületnek -, amely kísértetiesen hasonlít a hitleri Németországban hírhedté vált SA-hoz. Magát, Vona Gábor, mind felfogásban, mind cselekedetben ugyanazok az elvek hajtják; eltiporni, legázolni, félelemben, rettegésben tartani.

Maga túl fiatal ahhoz, hogy megtapasztalhatta volna, milyen is az, amikor valakiket csupán azért üldöznek, bélyegeznek meg, ütnek, vernek, egzisztenciálisan tönkretesznek, mi több életükre törnek, csupán azért, mert más a bőrszínük, más az identitásuk, a vallásuk.

Maga nem tudhatja milyen az - hisz amint már említettem, maga túl fiatal -, amikor rettegni kell darutolltól, kakastolltól, bőrkabáttól, barna inges, antantszíjjas ruháktól, bakancsoktól.

Magának nincsenek emlékei, csak hézagos tanulmányai a történelem sötét korszakairól. Meglehet pont az lesz a végzete, hogy átélje mindazon elmúlt szörnyűséget, amiről magának halvány tapasztalata sem lehet.

A célja, a módszere csak egyet eredményezhet, csak egy irányba vezethet: a teljes erkölcsi összeomláshoz, megsemmisüléshez.

Most még vígan sütkérezik az „istenadta nép” kegyében, még habzsolhatja kétpofára az adománynak kikiáltott marha-, disznó-, és csirkehúst, alhat még egy darabig a pihetollas vendégágyakban, de nem lesz ez mindig így. Jó úton halad afelé, hogy önmagára szabadítsa mindazok haragját és gyűlöletét, akiktől szabadulni szeretne.

Maga, Vona Gábor még csak egy pár száz fős siserehad élén áll, de a szándékai egyértelműek. Most még csak kis falvakban, párezres községekben nagylegények, de már most érezni, hogyha ez így folytatódik, maga etnikai zavargásokba rántja az országot.

Magyarország, Európa, de a világ sem vevő az olyasféle  „kisfűrerekre”, mint amilyen maga barátocskám!

Meglehet az emberek felejtenek, öregednek, majd meghalnak, de a világ nagyon is jól emlékszik mindama szörnyűségekre, amilyent a maga és a magához hasonló gondolkodású „elvbarátai” okoztak.

Jó, ha ezt szem előtt tartja, mielőtt túl késő lesz!