Allergén

Ambrosia artemisiifolia.

Ezt a két, titokzatos latin szót nem biztos, hogy mindenki ismeri, a magyar megfelelőjét viszont annál többen. E két szó egy nevet takar, mégpedig a parlagfűét.

Parlagfű.

Egy gyomnövény. Egyes „botanikai szakértők” szerint nem is hazánkba való. Egy jövevény, nem is őshonos, tájidegen, egy közönséges betolakodó, aki csak ártani tud. Ráadásul rendkívül ellenálló mindenféle behatással szemben. Nem használ kasza, kapa, nagyharang, sem gyomirtó, a parlagfű csak éli világát. Pedig mind többen allergiásak rá. Egyre allergiásabbak. Törvényt hoztak ritkítására, kiirtására, aki hagyja elburjánozni, komoly büntetésre számíthat.

Mindez oda vezetett, hogy már szervezetten küzdenek ellene. Olyannyira, hogy a szervezettség olykor túlzásokba csap. Egyesek szabadcsapatokba verődve, mások szabályosan alakulatként harcolnak a parlagfű ellen. Bizonyos alakulatok már mindent bevetnek, hogy terjedését gátolják. Maszk, bakancs, ipari kasza, de ha ez nem lenne elég, akkor villanyáram, távcsöves, vagy sörétes puska.

Minden módszer megengedett, hatóságilag támogatott, csak a cél a fontos; a parlagfűnek még az írmagját is eltüntetni.

Csak egy a gond! A parlagfű mégis van. Él, túlél, közben szaporodik, utódokról gondoskodik.

Újabb allergénekről, akik a „botanikusok” szerint még mindig jövevények, nem őshonosak, tájidegenek, közönséges betolakodók. Immáron több száz éve.

Egyes genetikai véleményezők szerint bizonyos növénytársulások ellen kellene küzdeni, amelyek elősegítik a parlagfű szaporodását. Vagyis, ha ezen növénytársulások ellen is fellépünk, akkor az egyúttal meggátolja a parlagfű terjeszkedését is.

Hiába no! A genetika manapság már csodákra képes!

P.S.:

Ha valaki a fenti gondolatokban bizonyos hasonlatosságot vél felfedezi a biológia tudományának terén, az pusztán a véletlen műve.