"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2011. február 7., hétfő

Tapsoljunk!

Tapsikoljunk, hogy "a párttal a néppel egy az utunk"..., tapsikoljunk a „gárdához”,  de ugyanúgy tapsikoljunk az Alter Glob-hoz.
Tapsikoljunk, hogy megértük, hogy "Európa éléskamrája" valószínűleg gabonaimportra szorul..., tapsikoljunk, tapsikoljunk.
Tapsikoljunk hogy adomány milliárdokat tüntetnek el, tíz- száz- ezermilliárdokat nyúlnak le egy pisszenés nélkül, közben mindenki lapítson, hallgasson, mint az a bizonyos a magas fűben.
Tapsikoljunk a  töntetőnek, a tüntetettnek és mocskosszájú "kitüntetetteknek".
Tapsikoljunk a "nemzet bölcsének", a "nemzet írnokának", és a Magyar Nemzet írnokának.
Tapsikoljunk az elvteleneknek, a köpönyegforgatóknak, az újdonász nacionalistáknak.
Tapsikoljunk a janus-arcúaknak és az arctalanoknak, az ügyeseknek és ügyeskedőknek.
Tapsikoljunk, tapsoljunk, vastapsoljunk!
Tapsoljuk meg az ellenforradalmat, a forradalmat, és a fülkeforradalmat. Minden forradalmat!
Tapsoljuk meg, hogy eltapsoltuk… a múltat, a jelent és a jövőt!
Tapsoljuk meg a nemzeti egységet, a nemzeti összefogást, a nemzeti árkot, és a nemzeti gödröt.
Tapsoljuk meg a szónokot, a hordószónokot és a hitszónokot.
Tapsoljuk meg a keresztet, a félholdat, a csillagot.
Egyáltalán: Mindent tapsoljunk meg!
Addig sem lehet hallani a jajkiáltást, a halkan súgott intő szavakat, a fáradtan megejtett elhaló sóhajt.
Tapsikoljunk, tapsoljunk, vastapsoljunk!
Legfeljebb ha sajog a tenyerünk, majd ökölbe szorítjuk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése