Offshore és Immigration – avagy pénzmosoda a letelepedési kötvény?

Döbbenetes, pofátlan, cinikus… Ezek a legenyhébb jelzők, amelyekkel illetik Orbán Viktor minapi, a Kossuth rádióban elhangzott mondatait. Nem kis megdöbbenést keltett, hogy a magyar kormányfő ismét elővette az offshorozós kártyát, kihangsúlyozva, hogy kérte(!?) a teljes magyar politikai apparátust (helyesebb lenne apartcsikot mondani), így a belügyminisztériumot, az elhárítást, az adóhivatalt és az azokat felügyelő minisztereket, hogy kövessenek el mindent az offshore-cégek felkutatására és felszámolására. Ezt már egyszer eljátszotta Orbán („…Offshore-lovagoknak itt nincs helye…”). Mindannyian jól emlékszünk egy bizonyos Budai Gyula nevű elszámolóbiztos áldásosnak egyáltalán nem nevezhető tevékenységére, akinek többek között ez is feladata volt. Nem sok sikerrel. De a pofátlanság itt és most abban nyilvánul meg, hogy Orbán valahogy elfeledkezik a legnagyobb offshorozásról, nevezetesen a letelepedési államkötvények kibocsátásáról. Nyilván szándékosan, hiszen azt is kijelentette, hogy „…a jelentős magyar politikai tényezők kívül állnak az ilyen ügyeken…”. Nos, ez az a mondat, amely egyenesen vérforraló.

Köztudott, hogy a magyar letelepedési kötvényeket az Orbán-kormány találta- és bocsátotta ki, kijátszva ezzel az Európai Uniót, különböző kétes elemek előtt önhatalmúlag megnyitva a schengeni határokat. Már ha a kötvénytulajdonos valóban létezik. Ezen kötvények kezelését hongkongi, kajmán-szigeteki, virgin-szigeteki, s egyéb adóparadicsomokba bejegyzett offshore cégekre bízta, amelyek tulajdonosi háttere teljesen ismeretlen. Ezek a cégek jelentős kedvezménnyel kapják a magyar államtól a kötvényeket, eképpen extraprofitra téve szert. Ez a profit egy 300 ezer eurós kötvényvásárlás esetén kötvényenként elérheti a 25-30%-ot. Hogy ez mennyi? Arra elég, hogy egyes immigránsok és limitedek felvásárolhassák például az Andrássy út legszebb palotáit. Már magában ezek a tények is rávilágítanak, hogy itt bizony állami szintű offshorozás folyik.

De felvetődik számos egyéb kérdés is. Például az, hogy ez a kötvényformátum alkalmas-e pénzmosásra? A válasz egyértelmű igen. Senki nem ellenőrzi a letelepedési kötvények alanyait, s éppen az említtet forgalmazók offshore háttere miatt ez szinte lehetetlen is. Nem tudhatni, hogy egy-egy letelepedési kötvényt vásároló létező, avagy fiktív személy, netán egy koldus személyi iratai képezik az alapot, hisz a kötvény megvásárlását nem kötelező személyesen bonyolítani, elég egy megbízó. Ugyan ki néz utána egy Yingnek, vagy Wangnak, netán egy iráni „tisztes üzletembernek”, aki nálunk (vagy ha nem, akkor Európa - számára immár nyitott – valamelyik kies szegletében) szándékozik befektetni? Könnyen elképzelhető, hogy egy-egy letelepedési kötvény anyagi hátterét holmi manapság divatos „családi-baráti kölcsön” állja, az adatokat pedig tisztára mossa az offshore cég, illetve maga a magyar állam. Öt év után a kötvénytulajdonos habtisztán kaphatja vissza a pénzét, amiért igazán nem sok az a 25-30% jutalék. A kecske és káposzta tipikus esete, hisz’ nem mindenki egy Mészáros Lőrinc, viszont sok a „jelentős politikai tényező”, akiknek a vagyonosodást valahogy nem akaródzik vizsgálni a fentebb említett egyik hatalmi szerv sem, megelégednek holmi vagyonbevallásnak csúfolt sajtpapírral. Amelyik pedig megpróbálja… Nos, az könnyen a „körön” kívül találhatja magát és örüljön, ha csak ott (értsd: Simicska-Vida vs. Habony).

Mindezek alapján logikus a felvetés, hogy a Rogán Antal fémjelzett letelepedési kötvények a magyar politikai elit legnagyobb pénzmosodája. Ezért is felháborító Orbán Viktor hozzáállása a kérdéshez. Szenteskedő, a maga fele hajló kezű szentre hajazó. Pedig az offshorozás kérdésében legelőbb talán a maga háza táján kellene söpörgetni. Viszont ott nagyon alaposan. Belegondolva: Ebben az esetben valóban szükség lenne pár újabb börtönre.