Trianon, a holokauszt... és a Jobbik

A Jobbik kötelezően oktatná a holokauszt mellett Trianont is a Pázmányon, amely javaslatot csak üdvözölni lehet. A téma felsőszintű oktatása kívánatos lenne, de csak abban az esetben, ha pró- és kontra tanítanák, az ok-okozati összefüggéseket is feltárva, mentesen minden napi politikai felhangtól (a holokauszt oktatásának során is a napi politika kizárása okozza a legnagyobb problémát).

Nos, ez az, ami a Jobbik világnézetétől meglehetősen távol áll, ami megkérdőjelezi javaslatuk őszinteségét. Közismert a Jobbik holokausztról és a trianoni tragédiáról alkotott véleménye, az a tény, hogy mindkettőt - finoman fogalmazva - meglehetős sajátossággal és egyoldalúsággal értelmezi.

Magával a javaslattal egyet értek, de csak akkor, ha a tananyagot hidegfejű történészek és nem forrófejű politikus állítják össze. Trianon kérdése még ma is érzékeny pontja a magyar történelemnek, ilyetén is kell kezelni. Az nem megengedhető, ahogy a Jobbik tálalja, mert hisz közismert az a (szélsőségeket sem nélkülöző) nacionalista felfogás, amit a Jobbik képvisel. A Jobbikot ismervén nem lehet kizárt, hogy az ő oktatási elképzeléseik egy revizionista politika mentén körvonalazódnak. Ha pedig így van, akkor Trianon oktatása csak szítaná a látens indulatokat, azt a parazsat, amit a Fidesz politikája manapság amúgy is izzásban tart. A jobbikos magyarkodás és annak átültetése egy oktatási trendbe, semmi jóra nem vezethet. Trianon vonatkozásában főleg nem. Ezért kell alaposan körüljárni a mikéntet és a hogyant. Vona Gábor és Dúró Dóra a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek írt levelükben erről a sarkalatos problémáról még véletlenül sem ejtett szót, holott talán a legfontosabb lenne. Megelégedtek egy már-már közhelynek számító kettős mérce kizárással.

Trianont – ahogy a holokausztot is - oktatni kell, ez nem lehet kérdés. Ezt kívánja nemzeti önbecsülésünk, ezt kívánja maga a magyar történelem. Viszont teljességgel megengedhetetlen a torzítás, a történelmi ferdítés, főleg a hamisítás, ami manapság annyira jellemző történelmünk oktatására, leginkább a Fidesz-KDNP-s oktatáspolitikára (lásd: Horthy-kultusz). A múlt tényeinek elhallgatása ugyanolyan bűn, mint azok hamis színben ábrázolása. Ennek a levét isszuk manapság is, 25 évvel a rendszerváltás után. Ha Trianont is hamisságokkal tűzdelve tálaljuk a fiatal nemzedéknek, vegyítve az aktuálpolitika igényeivel, akkor semmi jóra nem számíthatunk. Az ilyen módszer nem hogy tágítaná, sokkal inkább szűkítené látókörünket, ismereteinket. Ez pedig egyenlő lenne az agymosással, és annak minden következményével, például azzal, hogy eleve nem tanulhatunk-okulhatunk történelmi fiaskóinkból.  Nemzeti sorstragédiáink történetét kötelességünk átadni az utókornak, már csak azért is, hogy ne kövessék el újból azokat a hibákat, amiket mi egyszer már elkövettünk. Ám ennek átadása legyen őszinte és hazugságmentes, és bízzuk a szakemberekre, ne pedig politikusokra. S főleg ne a Jobbikra.