Hülyeségszilánkok LI

E hülyeséghalmazt Gáncs Péter evangélikus püspöknek tojta a nyuszi a húsvéti istentisztelet alkalmával. Nevezett az alábbi igét vágta a hívek szemébe: „Kétezer évvel ezelőtt nem tartottak politikai vitanapot a jeruzsálemi parlamentben, sőt népszavazást sem írtak ki arról, hogy lehet-e vasárnap nyitva egy sziklasír.”.

Valljuk be, azért egy püspöktől többet várna az ember, mert szavai – azon kívül, hogy mintegy finom nyalintás a regnáló kabinet porcelán ülepén - több ostobaságot is tartalmaznak.

Ad egy: Kétezer éve Jeruzsálemben azért nem volt vitanap a parlamentben, mert … mert nem volt parlament. Arra sajna majd’ kétezer évet kellett várni. Volt viszont Heródes Antipas, aki – hasonlóan a magyar jelenhez - egyszemélyben volt a törvény, a hatalom, a politika. Miért is vitázott volna önmagával?

Ad kettő: Jeruzsálemben akkoriban minden nyitva volt (pláne vasárnap). Például a templomok is. (nem úgy, mint nálunk manapság, hétlakatra zárva.) És telis-tele kufárokkal, koldusokkal, akikről köztudott, hogy nazaretileg lettek üldöztetve – akárcsak a XXI. századi magyarországon. Déjá vu? Az, de csak ötven százalékban, ugyanis a koldusok már nem, de a kufárok még mindig bent vannak. Hiába no, az egyház nem tűri a konkurenciát.

Ad három: Nem kis csúsztatás, hogy nem volt népszavazás, mert igenis volt. Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre, kétezer éve nem Heródes volt a jeruzsálemi „választási hatóság elnöke”, hanem egy bizonyos Quintus Pontius Pilátus, így nem meszeltek el automatikusan minden népszavazási kezdeményezést. Szóval Pilatus szavaztatta meg a jónépet, ugyan nem holmi pitiáner sziklasír miatt, hanem jóval fajsúlyosabb dologban, mondjuk - megfeszítésileg. Persze ez is aljas dolog volt egy mesterségesen felhergelt tömeg vonatkozásában. Legalább akkora, mint a vizitdíjról szóló.

Ad négy: A vasárnapi sziklasír-nyitvatartásról azért sem lehetett népszavazás, mert a vasárnap akkoriban munkanap volt ( Ószövetség, Genesis, Isten első munkanapja), ergo természetszerűleg vasárnap nyitva kellett legyen, egyébként hogyan is derült volna ki például, hogy Jézus már nincs ott. Az adekvát pihenőnap – lévén szó Jeruzsálemről – a szombat volt. A vasárnapról jóval később - nagyjából úgy 300 évvel, I. Constantinus császár idejében – döntöttek. A magyar vasárnapról meg ne is beszéljünk, mert annak nagyobb késése volt, mint a szolnoki gyorsnak, cca. 700 év. Egészen Szt. Istvánig kellett várni, ámbár ennek is „keresztbe” tett V. István, aki 1271-ben nemes egyszerűséggel vásározós nappá tette a vasárnapot. Így hát a klasszikus „pláza” felépítése: templom-vásártér-kocsma. Vannak egyes hívők, akinek fordított a sorrend.

Ad öt: Gáncs ügyvezető elnök-püspök kissé csapongó lélek. Ahogy csapong az idősíkokban, úgy csapong a szentírásban is. De miért is csodálkoznánk? Ilyenek az álszentek.