A „Fenyő” árnyéka

Mivel tele a hazai (és a nemzetközi) sajtó az úgynevezett Orbán-Simicska „háborúval”, és hogyhogy nem, éppen két nap múlva lesz 17 éve, hogy meggyilkolták Fenyő János média kismogult… nos, Simicska Orbán-ellenes kirohanása, valamint azon véleménye, hogy őt akár ennek kapcsán még baleset is érheti, különös képzettársításokra ad alkalmat.

Köztudott, hogy Fenyő János, a VICO-birodalom fejének meggyilkolásához, számos érdeksérelem vezethetett. Többek között feltörekvő politikai hatalmasok érdekeinek veszélyeztetése. Mind a mai napig nem derült ki, hogy miféle érdekek állhattak Fenyő likvidálásának hátterében. Mindössze találgatások folynak, hisz még az olajügyeket is 80 évre titkosították. Az érintettek, vagy halottak, vagy hallgatnak. Az ügy kapcsán mindössze egy Jozef Rohácz nevű kishalat sikerült bíróság elé állítani, ő pedig vajmi keveset tud. A megbízó személye, az úgynevezett „nagyhal” sohasem akadt horogra. Különös pikantériája az ügynek, hogy ugyanakkor számos illusztris név került reflektorfénybe, mint például Princz Gábor (Postabank), Gyárfás Tamás, Pintér Sándor, Hajdú János és Tóth István (Defend), Stumpf István, Hernádi Zsolt… A felsorolás hosszú lenne, merthogy Fenyő ismeretségi köre igen kiterjedt volt, a felső politikai vezetéstől kezdve az alvilág megannyi cápájáig (Energol, Conti-Car). Sokan azon a véleményen vannak, hogy Fenyő János meggyilkoltatása hátterében inkább politikai zsarolást kell keresni, sem mint alvilági leszámolást. Talán éppen egy anyagi nehézségekkel küzdő pártnál (Fidesz?). Krimiken nevelkedett nemzedékünk nagyon jól tudja, hogy egy nagy gazemberséget sok kisebb elkövetésével lehet a legjobban palástolni. Ezt a gyanút erősíti az a tény is, hogy az úgynevezett „alvilági leszámolások” a Fenyő elleni merényletet követően két hónappal, 1998 tavaszán - mintegy varázsütésre - megszűntek.

A Fidesz 1998 tavaszi kormányra kerülésével került az APEH (a NAV elődje) élére Simicska Lajos, Orbán Viktor akkori, éppen ügyeletes jobbkeze és az ő kisujja, Vida Ildikó. Áldásos tevékenységét nem csak a hosszúbájtok éjszakájával emlegeti a nép, hanem hideg leheletével is, meg azzal a körülménnyel, hogy a legaktívabb résztvevője lett a Fidesz hatalmi gépezetének működtetésében, pénzelésében. Ámbár 2002 és 2010 között a Simicska-birodalom számára is eljött a nyolc szűk esztendő, ám a szocialista-szabad demokrata koalíció kétharmadának híján, sikerült azt jelentős veszteségek nélkül átvészelni.

Nyilvánvaló, hogy Simicska még lázálmaiban sem képzelte azt, hogy az ellenzék helyett a fülkeforradalom falhatja fel imádott, közgépes gyermekét. Pedig éppen ez történik. Az „öregek” (Pokorni, Simicska) most tapasztalják meg a totális skizofrénia hatalmát, annak minden veszélyével együtt. Persze Simicska nem annyira ostoba, hogy ne tanult volna a Fenyő-esetből. Amikor már a személye, az élete is veszélybe kerülhet, annak leghatásosabb ellenszere, a minél nagyobb nyilvánosság. Egy lépést se kamera és mikrofon nélkül. A „hallgatni arany” helyett, jelen esetben kifizetődőbb lehet a „beszélni ezüst”. És ezt nagyon jól tudja a fideszes vezetés. Ennek megfelelőek a kormányzati reagálások is. Gyanúsan visszafogottak, hiszen Simicska túl sokat tud. Kérdés, hogy Simicska meddig hajlandó elmenni? Borít, vagy csak apránként adagol? Egyik sem jelenthet százszázalékos biztonságot. Az, hogy közben vulgáris szavak kíséretében demokráciáról és független sajtóról papol, csak maszlag. Itt már zsebre, milliárdokra, de főleg élet-halálra megy a játék. És látván a hatalmi gépezet működését (rendőri védelem megtagadása), nem lehet kétséges, ki húzhatja a rövidebbet. Ezt mintegy bizonyítja az a momentum, ahogyan a patkányok is menekülnek Simicska hajójáról. Egymás hegyén-hátán, taposva, pánikszerűen.

Sötét árny vetül Simicskára. A „Fenyő” baljós árnyéka. Rajta múlik, sikerül-e kikecmeregnie alóla. Habár garancia a jövőjére akkor sem lesz. Legföljebb egy tágasabb, napfényesebb cella vonatkozásában.