Pincébe fel!

Reversae equus caballus dakotus, azaz fordítva a dakota lovon. Körülbelül így lehetne jellemezni Orbán Viktor legújabb kinyilatkozását. Ugyanis a magyar miniszterelnök székesfehérvári iránymutatása alapján fel az emeletre, irány a padlás és a cél a csillagos ég, ott, ahol az Egyszarvú, a Pegazus, a Kentaur és még ki tudja miféle mitikus páratlanujjú patás túr.
Orbán azt találta mondani egy ünnepségen, hogy Magyarország „Európa pincéjéből négy év alatt feljutott a földszintre, és maradt szufla az emeletek megmászására is.”

Azt most talán nem kellene forszírozni, hogy hány emeletet is kellene majdan megmászni, mert ugyebár nem mindegy, hogy egy háromemeletes bérházról van-e szó, vagy egy háromszáz emeletes kínai felhőkarcolóról. Meg aztán az sem mindegy, hogy ezt focilabdával a kezünkben, vagy például mankóval, vagy járókerettel tesszük. Az ilyen apróságokra persze nem terjed ki a Kedves Vezető figyelme, mert hisz ő makkegészséges, számára ismeretlen fogalom az akadály-mentesítés, s főleg azért, mert az ő gazdasági álomvilágában nincs olyan, hogy lift. Kell is az edzés, főleg úgy deréktájon, mert mint köztudott a Nemzeti Példakép ki nem állhatja a kövéreket (van persze kivétel), pláne ha azok egyenruhát viselnek.

Tehát ne kekeckedjünk, hanem szimplán állapítsuk meg, hogy miniszterelnökünk – jó magyar szokás szerint – ismételten fordítva ült fel a dakota lóra. S közben bőszen nyilaz is hátrafelé, de most kivételesen nem nyócévnyit, csupán négyet, mert mint tudjuk, 2010 óta új időszámításunk van. Az volt a Hungarica Numerus Zérus.

Van ebben az egészben valami spirituálisan vegetatív, ugyanis 2010 óta Magyarország nem felfelé megy, hanem éppenséggel lefelé. A lesöpört MANYUP-padlásról egyenesen a pincébe… Vagy még tovább. Mondjuk a bányászbéka mélysötét lakhelye felé, mert hisz’ Magyarország jobban teljesít, akarom mondani; erre is maradt szufla.

Szóval pincébe fel! És egyébként is: Mindenki szavazzon a Hazafias Nemzeti Fidesz (HNF) jelöltjeire.