Ilyen és ehhez hasonló „nemzeti” jelzőkkel illette a
kormányszimpátia az internet-adó elleni tüntetőket. Igazán megkapó
figyelmesség, különösen ha azt vesszük, hogy ezt leginkább egy megadóztatni
kívánt platformon követik el. Van ennek az egésznek valami különleges stikkje,
amihez képest az érett Pálpusztai rezedaszagú tejtermék. De ahogy „koszorús
költőnk” Hofi Géza is mondaná: „Mindig a fejétől bűzlik a láb. Ja! A
lábfejétől”.
Itt vannak ezek a békemenetelős fíúkák, akik hol Brüsszelbe menetelnének, hol az USA-ba a „Nem leszünk gyarmat” jegyében, csak valahogy mindig elmarad az eksön. Mert ugye rothadó lábon, mosatlan kapcában kissé nehézkes elvergődni odáig, kivéve, ha a hazánkfia motorra pattan. Marad hát a Szabadság tér, az is csak akkor, ha a Kedves Vezető megengedi. Most speciel nem engedte, mert mégiscsak kellemetlen lett volna, ha szemfüles fotósok feltennének a facebookra olyan arcokat a békemenetből, akik pár órával korábban még bőszen világítottak mobiljaikkal a másik dzsemborin. Ezt a kockázatot a Vezér nem vállalhatta. Meg azt sem, hogy kisebb tömeg verődjön össze, mint mondjuk a József Nádor téren.
Tehát a nagy aktor triumvirátus (Bayer, Fritz, Csizmadia) most megértően kivár, mert egy „szakrális eseményt” – amit csak spirituális állapotban lehet elkövetni – mégsem illik semmitmondó dolgok miatt összecsődíteni. Kizárólag csak kiemelkedően fontos pillanatokban és… és „ha a támogatóink úgy érzik”. Azt most ne firtassuk kik is lehetnek ezek a támogatók, mert így halloween előtt korruptakról vagy jót, vagy semmit, ami jelen esetben inkább az utóbbi.
Itt vannak ezek a békemenetelős fíúkák, akik hol Brüsszelbe menetelnének, hol az USA-ba a „Nem leszünk gyarmat” jegyében, csak valahogy mindig elmarad az eksön. Mert ugye rothadó lábon, mosatlan kapcában kissé nehézkes elvergődni odáig, kivéve, ha a hazánkfia motorra pattan. Marad hát a Szabadság tér, az is csak akkor, ha a Kedves Vezető megengedi. Most speciel nem engedte, mert mégiscsak kellemetlen lett volna, ha szemfüles fotósok feltennének a facebookra olyan arcokat a békemenetből, akik pár órával korábban még bőszen világítottak mobiljaikkal a másik dzsemborin. Ezt a kockázatot a Vezér nem vállalhatta. Meg azt sem, hogy kisebb tömeg verődjön össze, mint mondjuk a József Nádor téren.
Tehát a nagy aktor triumvirátus (Bayer, Fritz, Csizmadia) most megértően kivár, mert egy „szakrális eseményt” – amit csak spirituális állapotban lehet elkövetni – mégsem illik semmitmondó dolgok miatt összecsődíteni. Kizárólag csak kiemelkedően fontos pillanatokban és… és „ha a támogatóink úgy érzik”. Azt most ne firtassuk kik is lehetnek ezek a támogatók, mert így halloween előtt korruptakról vagy jót, vagy semmit, ami jelen esetben inkább az utóbbi.
Szóval, ha a „támogatók” úgy akarják, akkor lehet menni.
Mondjuk egy 300 forintos vizitdíj alkalmából. Ugye még emlékeztek drága feleim,
hogy micsoda grimbusz keletkezett eme húsbavágó eseményből? Pedig hol van az a
700 forinthoz képest. Mert a magyar már csak ilyen. Ezermilliárdok
elsíbolásáért, alapjogok megnyirbálásáért ugyan ki nem teszi a lábát az utcára,
rongyos pár száz forint viszont már megéri. Ennyiért már érdemes. Persze értem
én, mert hisz a vizitdíj befizetéséért ráadásul gyalogolni kellett, viszont a
netadó kapásból a jó akolmeleget veszélyezteti, ahonnan lehet büdösbogarazni,
gennyládázni, anélkül, hogy annak a veszélynek tenné ki magát az embernek
látszó tárgy, hogy egy érzékenyebb lelkületű, vizisikló felsőtestű, jól pofán
vágná.
Tehát kedves felebarátaim, a „szakrális” esemény most legnagyobb sajnálatunkra bizonytalan ideig elhalasztva, molinó naftalinba. Legalábbis addig, amíg a Kedves Vezető a svájci kúra után össze nem szedi magát, vagy amíg szépen stikában – úgy bajusz alatt - ki nem lépünk az EU-ból, a NATO-ból, az ENSZ-ből, meg az összes libsi-bolsi szervezetből. Akkor aztán jöhet a munkásőrség, az összes népfrontos jelölttel egyetemben, és az elmaradhatatlan ovációval, vagy amint azt a napokban tapasztalhattuk - intésre felállással, vastapssal, ahogyan a festői Észak-Koreában szokás. Ja és hogy el ne feledjem, minderről nyilván majd beszámol az L. Simon által megálmodott „szabad sajtó”. Éljen!
Tehát kedves felebarátaim, a „szakrális” esemény most legnagyobb sajnálatunkra bizonytalan ideig elhalasztva, molinó naftalinba. Legalábbis addig, amíg a Kedves Vezető a svájci kúra után össze nem szedi magát, vagy amíg szépen stikában – úgy bajusz alatt - ki nem lépünk az EU-ból, a NATO-ból, az ENSZ-ből, meg az összes libsi-bolsi szervezetből. Akkor aztán jöhet a munkásőrség, az összes népfrontos jelölttel egyetemben, és az elmaradhatatlan ovációval, vagy amint azt a napokban tapasztalhattuk - intésre felállással, vastapssal, ahogyan a festői Észak-Koreában szokás. Ja és hogy el ne feledjem, minderről nyilván majd beszámol az L. Simon által megálmodott „szabad sajtó”. Éljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése