 |
| Rajz: Korcsmáros Pál |
A fenti állítás különösen igaz, az állami „kegyenc” Tokaj
Kereskedőház Zrt. körüli egyre nagyobb hullámokat verő botrányára.
Egy kereskedő 1,5-2 millió dollárra (1,2 milliárd forintra) perli a céget borpancsolás miatt, mert durván 250 ezer palack 2001-es évjáratú, 3 puttonyos aszúnak nevezett áru maradt a nyakán, amelyről kiderült, hogy köze sincs a Tokaji minőséghez. A dolog pikantériája, hogy a Tokaj Kereskedőház az elmúlt két évtizedben 15 milliárdos állami támogatást kapott, ergo a magyar adófizetők zsebe bánja a pancsolást. A másik kínos részlet, hogy Raskó György agrárközgazdász szerint az egész állami zrt tulajdonképpen egy szociális foglalkoztató, amely olyan minőségű szőlőt vásárolt fel a környék gazdáitól, amiért más már nem lett volna hajlandó fizetni. Egyes borszakértők szerint valami „ungarische cognac” még kihozható belőle (elvégre mire az a sok, szabad pálinkafőző), míg mások egyenesen borecetet főznének a teljes árukészletből.
Az ügy több mint érdekes - azon kívül, hogy a Tokaji márkanévnek hatalmas presztízsveszteség -, ugyanis közismert a Tokaj-borvidékhez köthető Orbán-családi érdekeltség. Ha figyelembe vesszük az évjáratot (2001), akkor most nem emútnyocévezésről van szó, hanem emúttizenháromévezésről.
Azért nem kell kétségbeesni, s az alkoholistáknak krokodilkönnyeket hullatni, mert nagyon is elképzelhető – mentvén, ami még menthető -, hogy rövidesen feltűnik a piacon a jóféle tokaji kannásbor, persze nem ezen jelöléssel, hanem átcímkézve és valami másik fantázianévvel. Mondjuk „Családi nyakolaj” néven. Agysejtet rombolni azzal is lehet, nem csak politikai maszlaggal. Nem kell hozzá más, mint néhány roma közmunkás filléres „jótéteményért”, akik kihúzzák a palackokból a dugót. És ha kiöntve ezt a löttyöt a pohár aljára nézünk, akkor tulajdonképpen megláthatjuk benne a magyar gazdaság minden nyűgét és nyilait, annak hű tükörképeként. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen a téren is Magyarország jobban teljesít. Csak még azt nem tudjuk, hogy ezt a stiklit ugyan ki fogja elszámoltatni? Meglehet szokás szerint egy külhoni bíróság. A gond az, hogy ezt is velünk fizettetik meg.
Egy kereskedő 1,5-2 millió dollárra (1,2 milliárd forintra) perli a céget borpancsolás miatt, mert durván 250 ezer palack 2001-es évjáratú, 3 puttonyos aszúnak nevezett áru maradt a nyakán, amelyről kiderült, hogy köze sincs a Tokaji minőséghez. A dolog pikantériája, hogy a Tokaj Kereskedőház az elmúlt két évtizedben 15 milliárdos állami támogatást kapott, ergo a magyar adófizetők zsebe bánja a pancsolást. A másik kínos részlet, hogy Raskó György agrárközgazdász szerint az egész állami zrt tulajdonképpen egy szociális foglalkoztató, amely olyan minőségű szőlőt vásárolt fel a környék gazdáitól, amiért más már nem lett volna hajlandó fizetni. Egyes borszakértők szerint valami „ungarische cognac” még kihozható belőle (elvégre mire az a sok, szabad pálinkafőző), míg mások egyenesen borecetet főznének a teljes árukészletből.
Az ügy több mint érdekes - azon kívül, hogy a Tokaji márkanévnek hatalmas presztízsveszteség -, ugyanis közismert a Tokaj-borvidékhez köthető Orbán-családi érdekeltség. Ha figyelembe vesszük az évjáratot (2001), akkor most nem emútnyocévezésről van szó, hanem emúttizenháromévezésről.
Azért nem kell kétségbeesni, s az alkoholistáknak krokodilkönnyeket hullatni, mert nagyon is elképzelhető – mentvén, ami még menthető -, hogy rövidesen feltűnik a piacon a jóféle tokaji kannásbor, persze nem ezen jelöléssel, hanem átcímkézve és valami másik fantázianévvel. Mondjuk „Családi nyakolaj” néven. Agysejtet rombolni azzal is lehet, nem csak politikai maszlaggal. Nem kell hozzá más, mint néhány roma közmunkás filléres „jótéteményért”, akik kihúzzák a palackokból a dugót. És ha kiöntve ezt a löttyöt a pohár aljára nézünk, akkor tulajdonképpen megláthatjuk benne a magyar gazdaság minden nyűgét és nyilait, annak hű tükörképeként. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen a téren is Magyarország jobban teljesít. Csak még azt nem tudjuk, hogy ezt a stiklit ugyan ki fogja elszámoltatni? Meglehet szokás szerint egy külhoni bíróság. A gond az, hogy ezt is velünk fizettetik meg.
Mindenesetre a helyzet kínos! Roppantul kínos, mert hisz’ Amerikán keresztül immáron egészen magasra is felérhet. Akár az ország „örökös miniszterelnökének” magasáig.
Hiába no, borban az igazság.
Proszit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése