Szorgos kormányunk immáron ki tudja hanyadik különadóját
vetette ki az arra érdemesekre.
Első és legemlékezetesebb intézkedése különadó ügyben az úgynevezett „pofátlan” végkielégítésekre vonatkozó különadó volt 2010-ben. Szorgos népünk (aki győzni fog) pedig egyetértően tapsolt, tapasztalván, hogy egyes közintézményi, állami-vállalati vezetők mekkora végkielégítéseket vágtak zsebre, még akkor is, ha ama bizonyos intézmények csak negatívumokat produkáltak.
A hajszál akkor került a levesbe, amikor a „pofátlanság” az egyszerű dolgozókra is kihatott, akik húsz-harmincévi munkaviszony után voltak kénytelenek munkahelyüktől megválni és 98%-ban különadózni. Ezt a slendrián módon megalkotott kormányrendeletet aztán mind alkotmánybíróságilag, mind nemzetközi jogi viszonylatban is többször elmeszelték. Ezen törvénnyel kapcsolatban felmerültek olyan kérdések is – anélkül, hogy ötleteket adnék -, hogyha a „pofátlan” végkielégítésekre ilyen erővel súlyt a törvény, akkor a szintén negatív eredményeket felmutató intézményi vezetőknek „pofátlanul” kiosztogatott többmilliós év végi prémiumaira, jutalmaira ez miért nem vonatkozik?
A legutolsó különadós törvény pedig - amely éppen most került ki frissen a kormányzati sütőből – a reklámadó. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.
Köztudott, hogy a reklámért (közvetve, vagy közvetlenül) mindenki fizet. Ingyenreklám nincs, még ha annak is látszik. Ha pedig egy cég, egy vállalkozás – istenuccse az állam, a kormány, illetve annak érdekeltségi köre – direkt reklámoz, azért kemény forintokat (dollárokat, eurókat) kell leszurkolni, akár adó formájában is. Többek között áfában. Igaz, hogy azt a reklámszolgáltató fizeti, de közvetve a megbízó zsebéből. Vannak speciális esetek is, amikor a reklám költségként ugyan elszámolható, de áfatartalmának csak bizonyos százaléka igényelhető vissza. Az állam ilyenkor lenyelheti az ÁFA összegének akár 30%-át is, amit nyugodtan nevezhetünk akár „bújtatott reklámadónak” is. Tehát itt is felvetődik a többszörös – azaz jogtalan – adóztatás problémája. Ezek szerint a külön reklámadó - nem elég, hogy a „jó erkölcsbe ütköző”, nem elég, hogy teljesíthetetlen terheket ró némely vállalkozásokra és ezáltal a megszűnéssel, vagy Magyarországról való kivonulással fenyeget - az áfatörvénybe is ütközik.
Első és legemlékezetesebb intézkedése különadó ügyben az úgynevezett „pofátlan” végkielégítésekre vonatkozó különadó volt 2010-ben. Szorgos népünk (aki győzni fog) pedig egyetértően tapsolt, tapasztalván, hogy egyes közintézményi, állami-vállalati vezetők mekkora végkielégítéseket vágtak zsebre, még akkor is, ha ama bizonyos intézmények csak negatívumokat produkáltak.
A hajszál akkor került a levesbe, amikor a „pofátlanság” az egyszerű dolgozókra is kihatott, akik húsz-harmincévi munkaviszony után voltak kénytelenek munkahelyüktől megválni és 98%-ban különadózni. Ezt a slendrián módon megalkotott kormányrendeletet aztán mind alkotmánybíróságilag, mind nemzetközi jogi viszonylatban is többször elmeszelték. Ezen törvénnyel kapcsolatban felmerültek olyan kérdések is – anélkül, hogy ötleteket adnék -, hogyha a „pofátlan” végkielégítésekre ilyen erővel súlyt a törvény, akkor a szintén negatív eredményeket felmutató intézményi vezetőknek „pofátlanul” kiosztogatott többmilliós év végi prémiumaira, jutalmaira ez miért nem vonatkozik?
A legutolsó különadós törvény pedig - amely éppen most került ki frissen a kormányzati sütőből – a reklámadó. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.
Köztudott, hogy a reklámért (közvetve, vagy közvetlenül) mindenki fizet. Ingyenreklám nincs, még ha annak is látszik. Ha pedig egy cég, egy vállalkozás – istenuccse az állam, a kormány, illetve annak érdekeltségi köre – direkt reklámoz, azért kemény forintokat (dollárokat, eurókat) kell leszurkolni, akár adó formájában is. Többek között áfában. Igaz, hogy azt a reklámszolgáltató fizeti, de közvetve a megbízó zsebéből. Vannak speciális esetek is, amikor a reklám költségként ugyan elszámolható, de áfatartalmának csak bizonyos százaléka igényelhető vissza. Az állam ilyenkor lenyelheti az ÁFA összegének akár 30%-át is, amit nyugodtan nevezhetünk akár „bújtatott reklámadónak” is. Tehát itt is felvetődik a többszörös – azaz jogtalan – adóztatás problémája. Ezek szerint a külön reklámadó - nem elég, hogy a „jó erkölcsbe ütköző”, nem elég, hogy teljesíthetetlen terheket ró némely vállalkozásokra és ezáltal a megszűnéssel, vagy Magyarországról való kivonulással fenyeget - az áfatörvénybe is ütközik.
Ergo: Nem elég, hogy a reklámozó bruttó fizet a reklámért,
illetve a reklámszolgáltató fizeti az áfát és a bevételei után kötelező egyéb
járulékot, még külön formában plusz adózzon is. Vajon az állam egy bevételre
még milyen extraadókat talál ki? És tessék mondani, cégtábláért, cégérért,
üzletportálért, kirakatért mikor kell extraadózni? Egy-egy szebb kirakat, cégér
bőven meghaladhatja az állam által megszabott (2.5 millió Ft)
reklámösszeg-határt. Vagy az nem reklám?
Egyébként feltenném a kérdést, hogyha például a saját facebook-oldalamon, vagy internetes honlapomon (kéretlen) reklám látható, nekem, mint oldalüzemeltetőnek nem kell fizetnem? Szintén anélkül, hogy tippeket adnék, de attól a pillanattól ugyanis, ahogy életre hívom az oldalt (azaz felületet biztosítok) de jure én vagyok a „reklámszolgáltató” - még ha de facto nem is. Ennek extra adóvonzatait hogyan érvényesíti az állam? Ugyanis én, mint „reklámszolgáltató” külföldi szerveren lakozok, csakúgy, ahogy a legtöbb internet-szolgáltató. A reklámok megjelenését meg kötelezően magába foglalja a regisztrációs szerződés. Ezt az ellentmondást hogyan oldja fel ez a minden tekintetben diszkriminatív törvény? Vagy egyszerűen kizárja egy egyéni módosítóval a külföldi internet-szolgáltatót a magyar „légtérből”? Nesze neked Google, Yahoo, Facebook, Twitter! Nesze neked internet!
Nem lennék meglepődve, ha a mai napon érvénybelépett reklámadó ismételten visszakerülne a sütőbe egy kis utánpörkölésre.
a reklámadó most is vonatkozik a cégtáblára meg a szórólapra. Ha fizetni esetleg nem is kell utána, de reklámadó bevallásban szerepeltetni kell. Márpedig hibák lesznek (szórólap számolása négyzetméterben? normális?) Innentől mindenki büntethető. És állítólag a nav nem az ávh utódja.
VálaszTörlés