Belügy

Rajz: Roman Zakaluzny

Vannak a politikai szótárban bizonyos szavak, szópárok, tőmondatok, amelyek valahogy mindig gyakrabban szerepelnek az átlagnál. Különösen vonatkozik ez a fideszes kommunikációra. Olyannyira, hogy ezeket a szavakat addig használják, ameddig el nem kopik, illetve ki nem fényesedik. Mint ama bizonyos „célszerszám”, amelyet a hűtlenkedő férjek szoktak emlegetni.
Hogy csak néhányat említsek. A „bukott baloldal”, avagy az „emútnyócév” már annyira közhely, hogy szinte észre sem vesszük, annyira elkopott. De vannak újdonságok is, mint például Selmeczi Gabriella kormányzati szóismétlő-asszony által fényesített „Bajnai-Kisgörbe (igen, így egyben) szópár, amit két és fél percen belül mindössze 11-szer tudott elmondani. Aztán itt van Tarlós István, akinek noteszából a mindennapraegyidegenszó bekezdés alól valahogy előkerült a „prekoncepció”. A „Szabad szemmel” című műsor 5 perces interjújában „csak” 9-szer tudta kimondani, amiből is látszik, hogy még nem elég fényes. De sebaj, van másik, amelyhez nagyszerűen illeszkedik.

Ez a másik új fényesítendő szó a „belügy”, amely egyre gyakrabban tűnik fel akkor, amikor valami bődületesen nagy fideszes stiklit, ostobaságot kell takargatni, vagy megmagyarázni.
Először a Fidesz frakcióvezetője nyilatkozott oda a szombathelyi drogozó polgármester-helyettes ügyében, hogy ezt a Fidesz belügyeként kezelik.
Aztán Orbán Viktor használta az államközi konfliktust generáló MOL-INA vita kapcsán, mondván, hogy „kezeljük ezt a két cég belügyeként”. A két legfrissebb „belügy” pediglen Kaposvárról, illetve Szentesről toppant a köztudatba. Kaposvári egyetem rektora abszolút belügyként kezeli legújabb rendeletét, amely az öltözködést kívánja megreformálni színre és centire pontosan, Szentesen pedig egy gimnáziumi igazgató épp a művészi szabadság sárbatiprásának tárgyában keletkeztetett egy belügyet.

De az igazi belügyet, minden belügyek legbelügyebbikét a Veszprém-megyei rendőrség kreálta a devecseri jobbikos attak utáni nyomozás megszüntetésével, illetve a budapesti rendőrkapítányság, mely szerint egy náci söpredék egyöntetű zsidózása, cigányozása, illetve ezen személyek újabb marhavagonírozásra buzdítása belügy és senkinek semmi köze hozzá, mert csupán a „testvéri közösség” által hangoztatott egyetértő vélemény és még véletlenül sem uszítás.

Tehát mindenki fogja be a pofáját, Horvátországtól Dél-Magyarországig, mert ami nálunk történik az mind belügy, aki meg az ellenkezőjét állítja, az csakis a fővárosi liberális mocsok terjesztője lehet, s mint ilyen, szintén megérett arra, hogy „belügyként” kezeljék. Ja, hogy el ne felejtsem - kizárólag prekoncepciósan.

És hogy ez mit takar valójában? Nos, azt hiszem erről bővebben tudna nyilatkozni mondjuk Kövér László házelnök a parlamentből, a Közgép Soroksári-úti telephelyének tulajdonosa, Simicska úr, a Fidesz-székház gyilkos, ám megtért és megdicsőült felszabadítója, vagy  a felcsúti stadionhoz vezető bekötőút hős védői. Mert ezek az urak - a fentebb már említetteken kívül - mind a „belügyet” védik.