Felszentelve

Ha valaki eddig úgy járt Thália templomába, hogy az még nem volt felszentelve, az vessen magára. Úgy kell a sok kultúréhes, kikapcsolódásra, netán gondolatébresztésre szomjazó, senkiházi hitetlennek.

Mostantól ez is másképpen lesz. Mert például hogyan is járhatna a mélyentisztelt nagyérdemű a nemzet színházába szenteltvíz nélkül? Sehogy! Hit nélkül egy tapodtat sem, kultúrát színi meg pláne. Egyébként is manapság mindent felszentelnek, hajótól kezdve a hídig, irodaépülettől a stadionon át egészen a motorblokk-gyártósorig, mindent. A lényeg, hogy ettől lesz nemzeti a nemzeti. Egyesek szerint legalábbis.

Ilyen egyesek Vidnyánszky Attila szinidirektor is, aki titokban felszenteltette a Nemzeti Színházat, mert ez valahogy eddig kimaradt a jobbanteljesítésből. Vidnyánszky úr ugyan kissé exkuzálta magát, hogy reméli ezzel a lépésével nem sérti meg a nem hívőket, de hát neki ez fontos volt. Ha valaki ennek ellenére netán mégis megdöbbenne a hír hallatán, az élje bele kicsit magát szegény Vidnyánszky lelkivilágába. Ő szentelés nélkül egyszerűen nem tud jobban teljesíteni. Őt szentelés nélkül elnyeli a hétköznapok valóságát mutató ragadós mocsár és jobban érzi magát, ha hívőként lépi át nap mint nap az álomvilág küszöbét. Azon álomvilágét, amelyben például pályáztatás nélkül neveznek ki színházi direktorokat. De mit csináljunk? Ő ilyen. Képtelen magáévá tenni az európai trendet, képtelen a hatásvadász provokációra, mert az őt teljesen kiégetné, megmarad hát a jóöreg népnemzeti hagyományoknál. És az agymosásnál. István az legyen hermelinben, és Koppány se rohangáljon nekem itt neglizsében nemezföveg nélkül. Elvégre a nemzet első színházban vagyunk és nem cirkuszban, sem vasárnapi iskolában, sem a Burgtheaterben.

Ha valaki meg netán azért menne színházba, mert egy csöpp szürkeállomány-fenésre vágyik, az inkább keressen más szórakozást. Mondjuk egy kötcsei pártkongresszust. Az is legalább olyan, mint egy színház, igaz, ott nem jár pap. Legalábbis szenteltvízzel és csengővel.

Egy valamit ne felejtsen el Vidnyánszky úr. A bejáratoknál elhelyezni a szenteltvíztárolót és a perselyt. Mert ebben a nagy nemzeti-keresztényi feneségben mégiscsak zsenánt lenne, ha ez a pár apróság kimaradna. Ja és a büfében perec helyett javasolnám az ostyát.