 |
| Montázs: Plajbáaszblog |
Talán ez is lehetne a mottója annak a torzsalkodásnak, amit
az MSZP és az Együtt 2014 PM szövetség párbeszéd címén rendez. Mert mi másnak
is nevezhetnénk azt a politikai purparlét, amit Mesterházy Attila és Bajnai
Gordon művel? Kakasviadalnak bizony, mert miközben egymást marják egy
huszadrangú kérdésben (ki legyen a kormányfő), addig egyiküknek sem ér el a
tudatáig, hogyha így folytatják, mindketten a levesben végzik.
2013 februárjában vetettem fel a gondolatot az egyik
közösségi portálon, miszerint „…el jött az ideje annak, hogy a demokratikus
ellenzék és mindazok a civil szervezetek, akik még magukénak vallják a
demokrácia eszméjét, összeüljenek egy „második ellenzéki kerekasztal” köré,
mert csak ez lehet az egyetlen ellenszere az orbán-rezsim leváltásának…”. Nos,
2013 augusztusának vége van és összefogás helyett széthúzást lehet csak
tapasztalni. Legalábbis a két említett párt vonatkozásában mindenképp.
Mind Bajnai, mind Mesterházy az elmúlt napokban igen sokat
tett azért, hogy pártjuk jelentős számú szavazatot veszítsen. Különösen
vonatkozik ez az MSZP-re. Érdemes az elmúlt napok véleményeit górcső alá venni,
s ebből megállapítható, hogy mindkét politikai formációnak sikerült - még saját
híveik vonatkozásában is - egy jól mérhető (!) bizalomvesztést
összekapirgálnia. S mindeközben Orbán és csapata röhög a markába.
Őrület azt látni, hogy a két párt olasz és francia mintára
holmi előválasztáson kakaskodik, tudomást sem véve az ország megosztottságáról,
figyelemre sem méltatva azt, hogy rajtuk kívül még léteznek más politikai
pártok és szervezetek, a bizonytalanok 50% fölötti arányáról nem is beszélve,
akik például hallani sem akarnak Bajnairól, vagy Mesterházyról. Egyébként is
Magyarország nem a napfényes Itália, Budapest pedig nem Párizs. Hiba, mi több,
kapitális baklövés! Hiba azt gondolni, hogy ők, s csakis ők lehetnek a jövő évi
választás egyedüli letéteményesei. Hiba olyasmire gondolni, hogyha eljön az
idő, akkor a kisebb pártok és egyéb szervezetek majd úgyis beállnak mögéjük.
Hát semmit nem tanultak a Szili vs. Sólyom ügyből, de leginkább a 2010-es
bukásból? Mesterházy Attila azt nyilatkozta a Népszavának, ha elutasítják,
akkor mással szövetkezik. Talán több tiszteletet érdemelnének a kisebb pártok,
de leginkább a szavazópolgárok. Miért olyan biztosak abban, hogy az emberek
most hanyatt-homlok rohannak, és az MSZP-re, vagy Bajnaiékra fognak szavazni?
Való igaz, hogy az országban olyan erős a kormányváltó
hangulat, hogy szinte 100% ban lehet prognosztizálni a rekordszámú részvételt
2014 tavaszára. De ez nem jelenti azt, hogy automatikusan a - most még -
legerősebb ellenzéki pártok valamelyike lesz a befutó. Elképzelhető, hogy a
nevető harmadik lesz a nyerő. Például a türelmesen kiváró, s a kakasviadalt
okosan elutasító DK. Persze az sem kizárható (a politikában soha ne mond, hogy
soha), hogy „fotelforradalom” lesz, és a kiábrándult emberek otthon maradnak.
Sajnos az új választási törvényeknek köszönhetően ez ismét Orbán malmára
hajtaná a vizet, ugyanis aki nyer, az mindent nyer. Ez pedig katasztrófa lenne
az embereknek is, az országnak is. És ne feledjük, hogy Orbánnak ott van még a
szélsőséges Jobbik is, egy elvakult, s nagyon stabil szavazói maggal. És ha
netalán ők… de erre jobb nem is gondolni.
Szóval jó lenne, ha a két párt sokkal több alázattal
viselkedne és felelősségteljesebben gondolkodna az ország sorsáról, és végre a
kakasviadal helyett egy épkézláb ellenzéki kerekasztalt hoznának létre, amíg
még nem késő, bár meglehet már most is kifutottak az időből. Talán az egyetlen
megoldás lehetne, ahol a látens szavazókat is mozgósítani tudnák, s a
bizonytalanok sem éreznék azt a kirekesztettséget, amit bizony mostanság
nagyon. Hiszen számukra jelenleg egyszerűen nem létezik fogódzkodó. És az sem
lenne ördögtől való, ha mind Mesterházy, mind Bajnai egy harmadig jelölt
mellett döntene, és nem a személyes ambícióit melegítgetné. Egyszóval kicsit
(jócskán?!) visszavennének magukból. Ne akarják, hogy a nép, az istenadta nép
döntsön, mert akkor az is előfordulhat, hogy e két párt, illetve szövetség, még
a parlamenti küszöböt sem fogja elérni. Mert a nép – ha mást nem is – büntetni
azt tud. Még azon az áron is, hogy tovább nyögi ezt az orwelli lázálmot. Ez az
ország – megosztottság ide-, vagy oda - a történelme folyamán kibírt és túlélt
számos megpróbáltatást, a tatárdúlástól kezdve az oszmán rabigáig. Egy-két év
már igazán nem számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése