"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2013. július 8., hétfő

Meghasonlás



Sólyom Hungarian Airways néven új nemzeti légitársaságot álmodott meghasonlott kormányunk.
A meghasonlottság több szempontból tettenérhető (itt is), kezdve mindjárt a névvel.

Mert teszem azt, ha már sólyom, akkor miért nem légiforgalmi vagy egyéb a többi szösz, vagy ha már internacionalista ervéjsz, akkor miért nem hawk? Persze értem én, hogy a sólyom a nagyon nemzeti és nem a szarka, vagy a páva, meg csak-csak közelebb van a kerecsenhez, ami ugyebár már majdnem turul. Ámbár az már kissé zsenánt lenne.

Aztán itt van a tulajdonlás kardinális kérdése, különös tekintettel a napi szinten felbukkanó multi- és bankár-mantrára, illetve azok kötelező érvényű nemzeti utálatára. Ezért van az, hogy az eljövendő légitársaság csak részben lesz állami tulajdonú, a többit pedig felkapják a keleti, de leginkább közel-keleti szelek, és iziben szárnyakat adnak légbőlkapott vágyainknak. Mert a közel-keleti multi azért mégiscsak más és egyébként is köztudott, hogy a sejkek szeretnek solymászni. Leginkább lóháton, igaz, nem visszafelé.

De a legnagyobb meghasonlás mégiscsak az, hogy az új nemzeti légitársaság amolyan VIP-járatokat üzemeltetne, megcélozva a balkáni maradék desztinációkat és a balkáni luxuskategóriát, rogyasztó konkurenciát jelentve például az Emirates-nek, vagy a Turkish Airlines-nak. Mert minden igaz magyar tudja, hogy nálunk erre van leginkább igény, s mellesleg ezzel megspórolhatnánk például a kormányfői különgépet is. S ha már sólyom, akkor legyen kövér, mindezt nagyon rövid időn belül. Mert a terv az, hogy egy hónapon belül már 6, négy éven belül meg már 50 (!) nemzetiszínű sólyom karma fogja szántani a ferihegyi, akarom mondani Liszt Feri-hegyi betont. Ja, és el ne feledjem: három millió utassal. A tervben csak az a szóra sem érdemes bibi, hogy per pillanat még erre a „csakrészben” tulajdonra sincs fedezet a büdzsében, s nem is lesz, még 2017-re sem. Az is szembeötlő, hogy a Malév-flotta (amíg még létezett, s ereje teljében) tizenvalahány gépet tudhatott magáénak, ami szintén barokkos túlzás, mert az sem az övé volt, csak lizing. 
Mondhatni: Ez igen! A meghasonlás mellé miért ne merhetnénk nagyot is álmodni? Az ember a gyönyörűségtől telezokogja az e hónapra előirányzott papírzsebkendő készletét. Aki meg röhögni merészel, vagy azon élceleg, hogy ötven gépe a Lufthansa-nak sincs, az nem kap egy árva trafikot se.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése