Orbáni kettős (ostoros tánc)

Fotó: Plajbászblog az NDR nyomán

A pávatánc nem aratatott általános és osztatlan sikert, így Orbán Viktor visszatért egy kevésbé unortodox táncformához, nevezetesen a kállai (kállói) kettőshöz. Ahhoz a tánchoz, amelyet a leírások szerint állítólag összekötözött foglyokkal járattak a duhaj jókedvükben karikásozó kurucok. Persze teszi ezt az őrá jellemző sajátos formában, így nevezhetjük akár orbáni kettősnek is. Bizony, Orbán Viktor ezt járatja minden szinten és szinte mindenhol, mert immáron mindenkit az ő foglyának tekint, legyen az Brüsszelben, vagy Budapesten.

A tegnapi parlamenti ülésnapon is ezt tette, bár picinke légy a levesben, hogy most sem tudta eldönteni, hogy ő tulajdonképpen labanc, vagy kuruc. De mindegy is, lényeg, hogy az ő kezében van az ostor. Előbb jól odacsördített jobbra, holmi nemzetieskedő motorosoknak és úgy mellesleg (és a miheztartás végett) kedvenc belügyminiszterének, Pintér fogolynak. Aztán csördített egyet balra is választási törvényileg, aminek hatására a „balfoglyok” szerteszaladtak. Mindenesetre azon csodálkozok, hogy a szemét ki nem csapta Orbán. Ám valami mégiscsak történhetett a vezéri látószervvel, mert alaposan odakacsintott Mirkóczi Ádám jobbikos képviselőnek, aki mint köztudott Gyöngyösi Márton zsidólistázó képviselő „fogolytársa”, s aki ezen felbátorodva mindjárt könnyebbre is vette a figurát. Iziben előállt (nem véletlenül) egy olyan javaslattal, hogy ugyan már listázni kéne a képviselőket és kormánytagokat kettős állampolgárság ügyben. És a Mivezérünk erre bőszen bólogatott. Mert a listázás fontos. A bélistázás meg pláne. Fidesznél, Jobbiknál egyaránt, mert mint köztudott, közös kurucnak túrós az alja.

Egyébként mondom, hogy belecsaphatott a szemébe, mert mi más is magyarázhatná, hogy míg pár napja még javában titkosította volna a kettősállampolgárokat, most hirtelen egyetértett Mirkóczival.

Több írásban is már szóvá tettem, hogy nem kis gondok vannak a kettős állampolgárság és a szavazati jog összekapcsolásával. S íme, most Orbán bebizonyította, hogy a kettősállampolgár számára csak addig fontos, amíg a kettősállampolgár külföldön van és onnan szavaz, úgymond  egy kétlábon járó szavazócédula. Abban a pillanatban, ahogy országon belül él, mi több még a törvényhozást is képviseli, máris nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Na ez az igazi orbáni kettős. Sunyi, alattomos, mindent a hatalommániájának alárendelő orbáni duhajkodás. Kíváncsi leszek, meddig viseli el az ország ezt a hol pávatáncot, hol orbáni kettőst produkáló „táncmulatságot”? Egyáltalán: Meddig tűri ezt Európa?