Elállt a pertől a TIGÁZ a Magyar Energia Hivatallal szemben
– tudatták a hírcsatornák. Az indok: okafogyottság. Helyesebben; időközben
életbelépett egy törvényi paragrafus, ami a per alapját romba döntötte,
nevezetesen a különadók, tranzakciós díjak, vezetékek után fizetendő adók, stb.
beépítésének tilalmát a szolgáltatási díjakba. Ahogyan azt Rogán Antal egyéni
törvénygyáros is kihangsúlyozta „…ha kell, akár hetente háromszor is tartanak
rendkívüli parlamenti ülésnapot, hogy a célnak megfelelő törvényeket
alkothassanak…”.
Hát igen. Így megy ez nálunk Orbanisztánban. Ha valami nem
tetszik a fülkeforradalmi rendszernek, akkor villámgyorsan összeütnek egy
törvényt, ami lehetetlenné teszi a jog eszközének használatát. Ez történt a
visszamenőlegesség törvénybeiktatásával csakúgy, mint az alkotmányosság, az
Alkotmánybíróság esetében is. Nehogy má’ holmi anglikánus precedensjog fertőzze
a mi neo-szocialista jogrendszerünket. És ha még ez sem lenne elég, úgy
különböző hivataloknak adunk rendeletalkotási jogkört, hogy még véletlenül se
jusson senkinek eszébe, hogy a „hatalmat” bíróság elé citálja.
Manapság ha egy bíró netán tartja magát a törvények
betűjéhez, azt jobb esetben a parlamenti patkóból intőleg figyelmeztetik
(fenyegetik), rosszabb esetben kiveszik a kezéből az ügyet, legrosszabb esetben
nyugdíjazzák. Szegény meg mehet a sóhivatalba, vagy vén fejjel
ügyvédbojtárkodhat, valami tizedrendű irodában. Mert mind a jog, mind a
személye okafogyottá, de legfőképp nemkívánatossá vált.
Az okafogyottság Orbanisztánban terjed, mint a pestis. Néha
csak úgy hívják elévülés, amennyiben holmi tyúkperrről van szó. De ha több száz
(több ezer) milliárdos hűtlen kezelés, hivatali visszaélés történik, ami
generációk sorsára van tragikus kihatással, akkor csakis az okafogyottság jöhet
szóba, mint például Hódmezővásárhelyen Lázár, vagy Esztergomban Meggyes
esetében. A hatalomhoz lojális parlamenti képviselők, önkörmányzati vezetők
magánvagyona, magánbankszámlái pedig híznak megmagyarázhatatlan és érdekes módon,
miközben katasztrofális tevékenységük következményeit okafogyottsággal
(adósságátvállalással) honorálja Orbanisztán.
Ha valaki mégis úgy érzi, hogy neki a kötelességei mellé jog
is jár, és netán azon töri a kis buksi fejecskéjét, hogy ezért hajlandó elmenni
akár Strasbourgig, vagy Brüsszelig is, könnyen arra érkezhet vissza, hogy ügye
okafogyottá válik. Ahogyan most, a TIGÁZ esetében is, aki hiába nyerne akkor is
veszítene. Még az is meglehet, hogy közben alaptörvénnybe épül egy-egy
kifogásolt passzus. Mert hisz’ „gránitszilárdságú” törvényei vannak
Orbanisztánnak.
Zárszóként talán még annyit: Aktuális példa lehet az
okafogyottság természetére az elmúlt napok hókatasztrófája is. Mert mire
felróhatnánk a hatóságok tehetetlenségét, a vezetők totális alkalmatlanságát,
addigra eljő a tavasz, beköszönt a globális szélcsend, azaz minden sirám és
panasz okafogyottá válik, hiszen egy felsőbb hatalom helyettük is intézkedett.
Így hát folyhatnak az orbanisztáni dolgok tovább a saját medrükben. Csak aztán
nehogy szűk legyen ez a meder. Mert úgy hírlik jön az olvadás lés az eső, s
mint tudvalevő, hiába fönn az okafogyottság gályája… azért a víz az úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése