Autonómia mindenáron - avagy Székelyföld lesz az újabb Balkán?

Még ez év január 4-én, Nagyváradon javasolta Tőkés László, hogy legyen 2013 az autonómia éve. Az akkor még választási pamfletnek tűnő kijelentést még nem mindenki vette komolyan ismerve Tőkés habitusát. Ám a helyzet mára változott. Olyannyira, hogy tegnap bekérették a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét, pár órával később pedig kiutasítással fenyegették, amennyiben nem tér vissza megbízatása keretei közé. Az ok roppant prózai: Füzes Oszkár egy újságírói kérdésre válaszolva Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy számos székelyföldi közintézményre a székely zászlót tűzték ki jelképként, amit Bukarest igencsak nehezményezett. A román fél ezen neheztelésének keményen hangot is adott, mégpedig Németh Zsolt külügyi államtitkár azon kijelentésekor, amikor is az államtitkár azt fejtegette, hogy Bukarest akadályozza a székely jelképek használatát és ezt mint „szimbólikus agressziót” értékelte. A román kormány éles hangú közleményben utasította el Németh Zsolt szavait.

Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy az Orbán-kabinet mennyiben szolgálja a külhoni magyarság érdekeit, mennyire segíti elő a szomszédos országokkal való jószomszédi viszony erősítését?

Nagy valószínűséggel sehogy.

Borítékolható volt a román kormány reagálása, az, hogy nem fogja ölbe tett kézzel nézni azt, hogy Magyarország nyíltan beavatkozik a román belügyekbe. Ugyanis erre már számos alkalommal volt példa, akár a ’89-ben a román forradalomkor, akár az első Orbán-kormány ténykedése alatt is. Ám ez a magyar törekvés 2010 óta teljesedett ki igazán. Kezdve azzal, hogy Orbán Viktorék -Tőkés László hathatós támogatásával - sikeresen szétverték a romániai magyar egységet, ami odáig fajult, hogy az idén kérdésessé vált már az is, hogy lesz-e a román parlamentben az erdélyi magyarságot képviselő nemzetiségi delegált.

Ezután folytatódott azzal, hogy szinte mindennapossá váltak a magyar parlamenti potentátok székelyföldi látogatásai, Kövér Lászlón át, Orbán Viktorig. Addig a román fél még hallgatott, amíg csak a magyar választási ügyeskedésekről volt szó, mondván „játszák csak Orbánék kisded játékaikat”, de az autonómia az más. Ott már területi kérdésről, az ország egységének szétszakításáról van szó, amit egyetlen állam sem néz jó szemmel.

Autonómia. De milyen áron?

Példaként állhatna a magyar kormány szeme előtt a jugoszláv-válság, amely véres etnikai harcokba torkollott. Amennyiben a legnagyobb magyar etnikai kisebbséggel rendelkező Székelyföld nemzetek közötti konfliktus kirobbantójává válik, azt egyetlen olyan szomszédos ország sem fogja tétlenül nézni, ahol jelentős magyar kisebbség él. Mint ahogy már most sem nézi jó szemmel. Sem Szlovákiának, sem Szerbiának, sem Ukrajnának nem tetszik Budapest magyar-magyar politikája. Ha már a kettős állampolgárság kérdése is súlyos diplomáciai konfliktusokat okozott, akkor mi várható egy autonómiai törekvés elősegítésének esetében? Szép-szép a nemzeti összefogás hangsúlyozása, de valóban a racionális gondolkodást tükrözi? Valóban ez a kizárólagos cél?

Megjegyzendő, hogy ez a mostani magyar lépés sem szól másról, mint választási manipulációról, a külhoniak szavazatainak megszerzéséről. Sajnálatos, hogy ezt a törekvést „az autonómia elősegítése” paravánnal akarja takarni a fidesz-kormány, de még sajnálatosabb, hogy ebben a játékban már baloldali pártok is részt vesznek.

Németh Zsolt, azaz a magyar kormány felhívására, miszerint a magyar önkormányzatok is vállaljanak szolidaritást a székelyföldi autonómia törekvésekkel, illetve ennek jeléül vegyék át és tűzzék ki az önkormányzatok homlokzatára a székely zászlót – több önkormányzat is jelentkezett Ezek közé tartozik Gyöngyöspata, Siófok, Diósd, vagy Budapest VII. és XX. kerületének önkormányzata is. Nem tudni hogy ezen önkormányzatok vezetői felelősen döntöttek-e. Elgondolkodtak-e azon, hogy lépésükkel nem csak hogy a két ország közötti jószomszédi viszonyt döntik ismét az iszony szintjére, de még ráadásul egy lehetséges nemzetek közötti konfliktus kirobbantásához is segítséget nyújtanak? Avagy azon, hogy ezzel a „gesztussal” tulajdonképpen a Fidesz-KDNP kormány, de leginkább a Jobbik „nagymagyarország” lázálmához csatlakoznak? Valószínűleg nem.

Magyarország – de főleg Orbán Viktor kormánya – most megint olyasmibe avatkozna, amibe nem kellene. Miért nem hagyja a megoldást a székelyekre? Miért akarja a dolgok alakulását Budapest irányítani és miért nem bízik a külhoni magyarság önállóságában? Ugyanis ők valójában nem kérnek Budapest bábáskodásából. Sokkal jobb eredményeket értek el az önállóság kivívásának terén, amíg Budapest nem avatkozott a dolgaikba.

Az Orbán-kormány most ismét a tűzzel játszik. És többi szomszédunk most árgus szemmel figyel, hisz bármikor az ő országuk is lehet a következő célpontja az eszement orbáni bel- és külpolitikának. Ennek a levét isszák manapság Székelyföldön csakúgy, mint Kárpátalján, vagy a Vajdaságban.

Kell ez nekünk?