Szoftver

Olvasom a napi hírek között, hogy szoftverhiba okozott nem kis galibát a kettes metró vonalán az új Alstom metró próbaüzeme során. Az esemény számos gondolatot indított el bennem.

Első gondolatom mindjárt egy, még a nyolcvanas években készült, a hidegháborús időket idéző fikciós film volt, amelyben egy szoftverhiba majdnem nukleáris világégést okoz. Aztán továbbgörgetve a gondolatot, az jutott eszembe, hogy mi lenne a világgal, ha egy globális áramszünet kapcsán leállna az összes számítógép? Visszasüllyednénk a kőkorszakba? Meglehet. Az oktatástól, az egészségügyig, a közbiztonságtól a nemzetbiztonságig, az iparon, a közlekedésen át, a híradáson keresztül a közérdekű nyilvántartásokig minden, de minden összeomlana. S mindez azért, mert a mikrocsipek felmondták a szolgálatot. Nem lenne telefon, tévé, internet, szabályosan, és a szó szoros értelmében – az adatvesztések miatt - eltűnnének az emberek személyiségei. De ez még a legkevesebb. Előfordulhatna, hogy a cukorbeteg Kovács úr inzulin helyett véralvadásgátlót kapna, vagy a műtét során a beteg egészséges lábát vágják le a beteg végtag helyett, mint ahogy ilyen már elő is fordult, és pontosan egy szoftverhiba miatt. Csak megemlítem úgy mellékesen és személyes érintettség folytán, hogy az egyik gyerekem tüdőgyulladással került az egyik budapesti régiós egészségügyi intézménybe, és mindenáron inzulinnal akarták kezelni, holott soha sem volt cukorbeteg. Heves tiltakozása eredményeképpen élve megúszta. Jogos felháborodásunkra, a kórház szoftverhibával védekezett. Belegondolni is rémes, ha a gyerek netán kisebb, és kevésbé tudja érvényesíteni az akaratát… Brrr!

Apropos gyerek: A gyerekek manapság már írni sem nagyon tudnak kézzel, hiszen mindent lepötyögtetnek a számítógépen. A helyesírásról nem is beszélve, hiszen minek az, amikor ott a helyesírás-ellenőrző (az Egyesült Államok már törvényt is hozott az írásoktatás megszüntetéséről, mert hisz ott a számítógép). És mi van az olvasással, vagy a kultúrált és szépen artikulált beszéddel? Nos, olvasás helyett a kötelezőt elmondja a hangoskönyv, beszélgetni meg ott a mobilon a hüvelykujj. Szomorú látvány, ahogy ismerősök ülnek egymás mellett egy étterem asztalnál, és beszélgetés helyett befelé fordulva, mintegy megszállott módon nyomkodják a mobil gombjait Szép, új világ!

De ha már az Alstommal kezdtem, legyen a következő példa a közlekedés. A közlekedési lámpák működését számítógép koordinálja, az vezeti a repülőt, hajót, metrót. Áramszünet és megbénul egy metropolisz élete. Egy szoftverhiba egy repülőn és kész a katasztrófa. Volt már rá példa. Emlékezetes esemény volt, amikor pont egy demonstratív bemutató közben – amely során dicsőíteni óhajtották a technika nagyszerűségét - repülő zuhant le Le Bourget-nál, mert a szoftver felülbírálta a pilóta utasítását. Manapság már a taxisok is GPS-sel keresik a címeket, és útvonalakat, és ha az nincs, akkor megáll a taxis-tudomány, ami mégiscsak nonszensz. És mindezek a gondolatok miért is jutottak eszembe? Mert állítólag a most, drága pénzen beszerzett Alstom-metrók az új, 4-es vonalon vezető nélkül fognak közlekedni. Gondolom a metróvezetők tapsolni fognak örömükben a komputerizálás eme újabb gyöngyszemét követő munkaerő-leépítések - magyarul kirúgások - miatt. Én meg azon aggódok, hogy egy szoftverhiba és a metró irányítatlanul rohan a tömegkatasztrófába. Mindenesetre százszor meggondolom, hogy egy ilyen, vezető nélkül száguldozó metróra felüljek-e. Valahogy nem szívesen bízom az életem egy szilikondiódára.

Végszóként talán még annyit: Modern, XXI. századi világunk a kumputerizálásra épül, a szoftverek határozzák meg mindennapi életünket. Mindez még jó dolog is lehetne, csak közben megfeledkezünk valamiről. Arról, hogy miközben a technikai haladásnak köszönhetően a Föld egyre kisebbé válik, paradox módon az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Lelkileg, erkölcsileg, fizikailag. Ezek a szoftverek ugyanis megölik az igazi, mélyreható, emberi kapcsolatokat.