Tisztelt Asperján Úr!
Következő soraim bizonyára kellemetlenül érintik Önt, még az is meglehet, hogy sértésnek veszi szavaimat. Előrebocsátom, hogy az Ön személye nálam cseppet sem lett kisebb, respektje nem csökkent.
Ezen rövid bevezető után engedje meg, hogy az elmúlt két napban a Facebook-on közzétett mondataihoz pár kritikai észrevételt fűzzek.
Egy, már nem fiatal és munkássága miatt közismert embertől, merőben szokatlan a hiszti. Igen hiszti, mert mi másnak is lehetne nevezni azt a viselkedést, amikor valaki azért sopánkodik, hogy írása nem kap olyan publicitást, vagy kritikát, amit elvárt. Ön megsértődött olyasvalamin, amit csak és kizárólag önmagának köszönhet. Egy Asperján-kvalitású „tintapusztítótól” elvárható a pontosabb fogalmazás.
Ezen kívül igen rosszul esett az a degradáló stílus, amivel egyes fórumokat és ezen belül fórumozókat illetett. A közre sértő és megalázó az a stílus, amit Ön a saját Facebook-oldalán megengedett. Ezek szerint az, aki nem szentel elég figyelmet írásainak, az, aki az Ön által felvetett témára nem eléggé fogékony, az nem vehető emberszámba, esetleg fokozva; nem méltó az Ön értelmi szintjéhez. Ezt az állapotot ráadásul még rontotta is egyes szimpatizánsainak kommentje - amely Önnek nyilván jóleső de másra nézve porba alázó -, mint például az ilyen: „Azt tudom, hogy ki A.Gy. De ki I.Sz.?” Nyilván érzi, látja a párhuzamot az Ön és az én Facebokk-oldalam kommentjei között. Ilyen az internet. El kell tudni viselni, vagy nem marad más választás, mint párbeszéd helyett az íróasztal csendes magánya.
Kérem Önt, hogy gyakoroljon némi önkritikát sértődés helyett, és viselje el a különböző emberi reakciókat, hiszen – és szerencsére - mindannyian mások vagyunk. Más a világlátásunk, mások a gondolataink, az értékítéletünk. Hogy ezeket azután hogyan tereljük pozitív irányba, hogyan váltjuk a köz, illetve a mások meggyőzésének javára, az már más kérdés. Ne essen abba a hibába, amelybe oly’ sokan azok közül, akik egy bizonyos elismertségi szint után azt hiszik tévedhetetlenek. Senki sem lehet tökéletes.
Zárszóként talán még annyit: A mások véleménye – ha mégoly botorság is – tiszteletet érdemel. Ha nem így lenne Ön sem tarthatna ott, ahol. Ezt tartsa szem előtt! És miközben a kereszténységről értekezik ne feledkezzen meg a legfőbb tanításról, a másokkal szembeni türelemről, a toleranciáról (tudom, hogy ez számtalan esetben kivitelezhetetlen, de talán mégis érdemes gyakorolni). Jézus sohasem sértődött meg, hanem tanított. Ön is tegye inkább ezt!
Munkájához, írásaihoz további sok sikert, több ösztönző pozitív véleményt, valamint jó egészséget kíván: Kobzi János (Plajbászblog)
2012. november 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése