Választások, manipulációk

Manipuláció I.

Miközben Tiszavasváriban - a Jobbik végvárában - időközi önkormányzati választásokra készülnek a hét végén, szinte elsikkad a médiákban egy fontos hír. Mégpedig az, hogy a választás időpontjában a Jobbik járőrözést szándékozik tartani a település utcáin. Gondolom talpig feketében és kizárólag a „közbiztonságot” szem előtt tartva. Még véletlenül sem azért, hogy megfélemlítsék és ezzel otthonukban tartsák a választani, s ez okból utcára lépni szándékozókat, ami különösképpen a roma választókra vonatkozik.

Undorító, a jogot semmibevevő, az erőszak és fenyegetés politikáját szorgalmazó, tipikus jobbikos módszer. Mondhatnák sokan, hogy csak helyi probléma, országos viszonylatban százaléktöredék, ami elhanyagolható, pedig nem így van. Ez a Tiszavasvári akció-szándék már színtiszta diktatúra, kékcédulás választás, amely sokkal messzebbre mutat, mint holmi választási manipuláció.

Ez a jobbikos helyi fenyegetés nagyszerűen illik a Fidesz „glasszékesztyűs” választási ügyeskedéseihez (összenő, ami összetartozik), mert bár a módszer különbözik, de cél ugyanaz. Távol tartani az urnáktól az elégedetlenkedő szavazókat.

Manipuláció II.

A Fidesz már 2010-ben  is alaposan belerondított a választás tisztaságába. Nevezetes példa erre a budapesti XIII. kerületi eset, amikor is tömegesen jelentkeztek be a kiszemelt választási körzetbe olyanok, akiknek tulajdonképpen semmi közük sem volt a kerülethez, jócskán túllépve a törvény szabta urnazárási határidőt, s ezzel feladva a leckét az akkor még működő, de mára már megszüntetett Országos Választási Bizottságnak. Az eredmény mindannyiunk számára ismert; jöttek a jogászok, oszt’ jónapot.

Manipuláció III.

A Fidesz hatalomra kerülése azután meghozta a választási törvények és körzethatárok teljes átalakítását. A szavazati körzethatárok átalakítása egyértelműsítette azt a fideszes célt, hogy a körzethatárokat úgy kell megváltoztatni, hogy azok gyengítsék az ellenzéki szavazatokat (lásd: Kubatov-lista). Erre példa a főváros VIII. kerülete, ahol is olyan körzetösszevonásokat hajtottak végre, amely szinte ellehetetleníti az ellenzéki jelöltek esélyeit.

Manipuláció III.

A Fidesz következő lépése a kettős állampolgárság kérdésének megoldása, a határon túliak szavazati jogának magadása („…mert ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának - 20 évre minden eldőlne ebben az országban …”– Mikola István - 2006). Ez több problémát is felvetett úgy kül-, és belpolitikai vonatkozásban, mint alkotmányosság terén. Például azt, hogy bejelentett állandó magyarországi lakcímmel kell, hogy rendelkezzen a szavazó, illetve, hogy egyes országok esetében elveszítheti állampolgárságát az a külhoni magyar, aki felveszi az itteni állampolgárságot. Nosza Rogán Antal - Lázár János és a Fidesz bősz bólogatásának közepette – kitalálta azt, hogy szüntetessék meg a központi lakcímnyilvántartás rendszere, illetve a lakcímkártya. Ez azt eredményezheti, hogy a határon túliaknak csak állampolgárságukat kell igazolni a választás során, lakóhelyüket nem, jócskán megkönnyítve szavazási jogosultságukat. Ha figyelembe vesszük azt a kormányzati tervezetet, hogy a magyar lakosságnak előzetesen regisztráltatni kell magát választások előtt, a külhoni magyarok pedig levélben is voksolhatnak, egyértelműen kiviláglik, hogy az Orbán-kormány már egyre inkább nem számít a magyar szavazókra. Az idő előrehaladtával mindinkább egyértelműbb, hogy nem marad számukra más, csak az elvakult slepp, és azok a külhoniak, akik csupán identitási megfontolásból, semmint racionalitásból szavaznának, a csalánverés és a más szerszáma összefüggéseiről nem is beszélve.  Az ő szavazatukat a legkönnyebb megvenni holmi hangzatos lózungokkal, ál-patrióta, ál-irredenta jelszavakkal, amiknek a realitásokhoz semmi közük.

Mivel a honi elégedetlenség egyre jobban kinyilvánul a jelenlegi kormányzati tevékenységgel szemben, a kabinetnek életbevágóan fontos, hogy olyan választási környezetet ügyeskedjen össze, amely biztosítja számára a túlélést. A fentebb vázolt választási manipulációk mind ezt a célt szolgálják. A honi választópolgárok lassan felébrednek apátiájukból, ami egy olyan választási-cunamit indíthat el, amely ellen mindenféle kormányzati ügyeskedés-simliskedés hiábavaló. Ilyenkor azután nem marad más, mint a Tiszavasvári példa, az erőszak példája, amire most a füle botját sem mozdítja a kormány. Meglehet pont ezt a példát tartja irányadónak? A szélsőségek gátlástalan tevékenysége, a Jobbik és társszervezeteinek masírozása, az ellenzéki utcai gyűlések, tüntetések provokálása, a tettlegesség, az erőszak, ezek kapcsán a törvényes retorziók elmaradása, a cinkos kormányzati félrenézések mind-mind ezt a feltételezést erősítik. Ha pedig így van, akkor a magyarok istene óvjon mindannyinkat, mert ez olyan polgárháborús helyzetté eszkalálódhat, amelyet legutóbb 1956-ban élt meg az ország.

2012. október 23-án az ellenzéki erők megmutatták, hogy számuk és szándékuk sem elhanyagolható. Bár az összefogás és egyetértés még több vonatkozásban hiányzik, de egyben mindannyian egyetértenek: Ezt az uralkodó rezsimet le kell váltani, és az ország működését úgy gazdasági, mint jogi- és társadalmi téren helyre kell állítani, kül- és belpolitikáját demokratikus államhoz illően normalizálni. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy ismét szigetté váljon Európa közepén, kiszolgáltatva egy szűk uralkodó rezsim kényének-kedvének.