A legkezdetlegesebb és ezáltal leginkább ismert képviselője az egyszerű, más néven szürke kukázó (Homo simplex). Jellegzetessége az igénytelenség, a kizárólag a testi létfenntartásra összpontosuló, környezetbe simuló tevékenység. Rendszerint egyedül jár kukaszemlére, fészket nem rak. Szorosan kötődik a nappal-éjjel ciklushoz. Még pirkadat előtt ébred és napszálltakor nyugovóra is tér. Általánosságban mondható, hogy ebbéli tehetségében jóval megelőzi fejletlenebb evolúciós társait, úgymint; varjakat, szarkákat, keselyűket, nyesteket, kóbor macskákat és nyugdíjasokat. Békés természetű, saját, vagy egyéb fajtársra nem veszélyes.
Nem mondható el ugyanez, tanulmányunk következő képviselőjéről, a megélhetési kukázóról (Homo vivae). Kifinomult érzékszervekkel rendelkezik és nagyon gyors. Már kilométerekről megérzi a kirakott hulladék szagát, és akkor gyorsan birtokba veszi a kiszemelt területet. Rendkívül agresszív. A terület és zsákmányvédelem vonatkozásában olykor véres harcot folytat mind fajtársaival, mind az egyéb kukázó fajokkal. Csapatokban jár. Fészekrakó.
A megélhetési kukázónak ismert egy kimondottan kártékony változata is (Homo lopicus), amely rendkívül hasonlatos a Homo vivae-hez. A különbség csak tevékenységi területük között van. Míg a Homo vivae inkább a városokban fellelhető, addig a Homo lopicus inkább az elhagyottabb terepet kedveli. Nem veti meg a hulladéknak nem minősülő tárgyakat sem, ezért a dúvad kategóriába sorolható.
Most ejtsünk néhány szót a törzsfejlődési szempontból fejlettebb kukázókról.
Ebbe az egységbe soroljuk a hobby kukázót is (Homo kedvtelicus). Ennek az alfajnak megannyi fajtája ismert és tulajdonképpen nem a kukázásból él. Rendszertanilag sem illik teljesen a kukázó fajhoz, mégis a tudomány ide sorolja. Megtévesztő, a környezetből kirívó, igen változatos fajtajellege is. A kukázás számára csak amolyan táplálék kiegészítő tevékenység. Szereti a nagyobb hulladékhalmokat és azokban is leginkább a régiségeket. Kukázási módszere sajátos. Előbb alaposan szemügyre veszi a hulladékhalmot, majd lopva körülnéz, és úgy tesz, mintha nem is érdekelné. Azután villámgyors mozdulattal csap le a kiszemelt tárgyra és már ott sincs. Veszélyes lehet számára a Homo vivae.
A leginkább fejlett kukázói fajnak két fajtáját tartjuk számon. Egyik változatuk a környezeti szempontból hasznosnak is mondható, úgynevezett őrkukázó (Homo securitus). Ez a fajta is csapatosan jár. Jellegzetessége, hogy annyira beleolvad a környezetébe, hogy nagyon éles szem kell ahhoz, hogy nagyritkán megláthassuk. Szinte hangtalanul tevékenykedik. Általában titokban viszi el a szemeteszsákokat és viszi a rejtett búvóhelyére, hogy ott feltűnés nélkül kotorászhasson benne. Leginkább a kártevőket pusztítja, ezért a védett fajták közé soroljuk.
A legkártékonyabb és leginkább ártalmas fajtája a kukázónak az úgynevezett zsarnok kukázó (Homo reciclus raptoricus). Hasonló a kukázási módszere a Homo securitushoz, de kizárólag a károkozás vezérli. Mindegy neki, hogy levél, bankszámlakivonat, fénykép, vagy kidobott hangszalag, a lényeg, hogy ártóan tudja felhasználni azokat. Mint nevéből is kitűnik, elsődleges célja minden esetben zsarnok ösztönének kielégítése. A Homo reciclus raptoricus a faj egyik leginkább intelligens, ugyanakkor legártalmasabb képviselője. Veszélyes ragadozó. Veszélyessége leginkább a saját fajtársaira jellemző. Ez a fajta minden szempontból üldözendő és irtandó. Óvakodjunk tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése