Így még nem birkázta le saját népét állami vezető, mint ahogyan azt tette a magyar kormányfő Ópusztaszeren. („A politikus… pásztor, akinek el kell számolni a rábízottakkal.” „A jó pásztor az, aki megkeresi az elveszett juhot.” Persze mondatait akárhogy is lehet értelmezni, de Orbán Viktort ismerve csak egyfajta értelmezés lehetséges. Mindenesetre ő juhásznak (birkapásztor) vallja magát, mi több számadó juhásznak, akinek elszámolnivalója van… Kiről, miről? És kinek?
Nos itt van egy kis paradoxon. Ugyanis elszámolni csak a népnek, a polgároknak, a zembereknek köteles, azaz nekem is. Az ember-juhnak. Ő, mint jó pásztor, el akar számolni nekem, a birkának. Érdekes felfogás.
Egyébként nem is értem, honnan e hasonlatok? Talán megihlette a puszta? De mindegy is, mert túlzott meglepetés nem ért. A mi jó pásztorunk ugyanis tudja és látja a különbségeket, és amit ő lát, az meg van látva. Ő olvas a jelekből, és mint magyarnak, van füle a hallásra (nem úgy, mint a szövegírójának, aki összekeveri a szemet a füllel), így csalhatatlanul levonja azt a következtetést, hogy európai farkasok leselkednek az ő elveszett juhaira.
Nos, ha így van, akkor én üzenem innen a hodályból:
Tisztelt Mipásztorunk! (nem az einstandos, bár a viselkedése nagyon hasonló)
Voltam én már idegenszívű, nemzetrontó, félázsiai… és most a törzsfejlődés birkává silányított. Kissé zseníroz, hogy én csak úgy bele merészeltem születni egy „ősképbe”(sic!) - úgy tudtam eddig, hogy egy hodályban születtem, ahogyan az egy tisztességes hasított-körműhöz illik -, de ez az apróság remélem nem zavarja.
Szeretném tudatni, hogy nem vesztem el. Különben nem is tudtam, hogy elvesztem. Én úgy láttam a jelekből, hogy mindvégig itt voltam, ebben a turulfészkes hodályban. Miért kell engem keresni, amikor itt vagyok? Vagy nem is lát és nem is hall olyan jól, ahogyan azt állítja, és csak a maga számára vesztem el? Igaz, ami igaz, több birkatársammal egyetemben egyre feketébb a gyapjunk és ezt maga nem nagyon kedveli. Mint ahogy a sötét hodály mélyét sem. Nyírni azért szeret, csak számot vetni velem… Nos azt nagyon nem. Lehet, hogy farkasvaksága van?
Egyébként furcsa egy pásztor maga. A pásztorbotja inkább bunkóra hajaz, a subája meg inkább cifra szűrre. Csak akkor jön a közelembe, csak akkor vagyok fontos, ha a négyéves főszámadás van. Akkor kiterel az ugarra és rábíz a kutyáira, akik állandóan a lábamba marnak. Pedig én csak harapnék a sovány fűből, ahogy a többi birka. Nemrég még külhonba is ment, hogy pótolja elveszett fehér birka állományát. A mi takarmányunk rovására. Nem gondolja, hogy ez nem méltó egy felelősségteljesen gondolkodó pásztorhoz? Most, hogy érzi, hogy kitörni készül a birkavész, elhatározta, hogy leereszkedik közénk, és bár nem igen kedveli a szagunkat, mégis el akar számolni, mi több számot akar vetni. Velünk, illetve velem, a birkával. Nos, rajtam ne múljon. Birkatürelemmel hallgatom. Nekem is van fülem, sőt, kettő is. Így a lehetőség is adott, hogy szavai az egyiken be, a másikon ki, megfogadva az intelmét, miszerint ne a szavait, hanem a tetteit nézzem. Néztem is! Mint mindig. Mert én is tudok olvasni a jelekből. Mit ne mondjak, nem volt benne köszönet. Jól tudom, hogy a számvetése is abba az irányba mutat, mint az utóbbi idők tettei. Hamisak lesznek és álságosak. A maga számvetése inkább leszámolás, sem mint elszámolás, így hát a jövőre nézve nem sok reménnyel kecsegtetem. Ne csodálkozzon, ha szétszélednek a birkái. Úgy mellesleg kérdezném: Miféle hányja-veti pásztor maga, aki azzal sincs tisztában, hogy melyik a birka és melyik a farkas?
Maga, kedves Mipásztorunk megbukott! Mint pásztor bukott meg. És immáron nem először. Javaslom, hogy a pásztorbotját mielőbb és véglegesen adja át egy arra méltóbb utódnak, és nézzen valami testhezálló foglalkozás után. Mondjuk futballedzőség.
Üdvözlettel: egy Birka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése