Antal Attila alaposan felforgatta az ügyészség életét, s legfőképpen a Legfőbb Ügyészségét. Most teljesen irreleváns, hogy Antal igazat mondott a bíróság előtt, vagy sem. A politikusok – és leginkább a Fidesz politikusai – nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a politikai életben milyen károkat tud okozni akár csak egy vád felvetése is. Ez a karaktergyilkossághoz használt leghatásosabb fegyver, ami most Antal Attila kezében van . Más szóval: úgy néz ki, hogy visszanyalt a fagyi.
Az ügyészség első meglepetésében a hamis vád következményeivel fenyegetőzött, majd kiadott egy sajtónyilatkozatot, melyben azt közölte, hogy Antal állításai nem fedik a valóságot. Meglehet. Viszont most az a kényszerhelyzet állt elő, hogy az ügyészségnek kell bizonyítania az állítás igaz-, vagy hamis voltát.
Érdemes volt nézni Fazekas Gézának, a Központi Nyomozó Főgyészség (KNF) szóvivőjének testbeszédét az ATV „Egyenes beszéd” című műsorában. Szinte sugárzott belőle az a kényszer, hogy valahogy tisztázni kell a nyomozati szerveket a felvetett gyanú alól. Csakhogy még motoszkál az emberben, hogy még jelen pillanatban sem tisztázott ama bizonyos 2010-i esemény, amikor bizonyos iratok jogosulatlanul kerültek ki a Kuruc infohoz. A mai napig nem tudjuk, hogy Központi Nyomozó Ügyészség gépéről Borovszky Tímea első kihallgatási jegyzőkönyvét a vallomás után fél órával ki faxolta át. És nem csak ez az egy eset szembetűnő, hanem számos más esemény is, amikor bizalmas jegyzőkönyvek kerültek ki az ügyészségekről (UD-ügy - 2008, katonai ügyészségről kikerült jegyzőkönyvek- 2004), például a Magyar Nemzethez.
Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a magyar igazságszolgáltatási gépezet nem szolgál-e koncepciós célokat is. A kérdésre a válasz pedig nagy valószínűséggel: igen. Hiszen minden rendszer kitermeli a maga koncepciós pereit. Csak az nem mindegy, hogy az ilyen - bíróságon bizonyított, majd nyilvánosság elé tárt – koncepciós ügyeket miként reagálja le a hatalmi gépezet. Az a reagálás, amit a Központi Nyomozó Főügyészség képviseletében Fazekastól láttunk a lehető legrosszabb. Ezzel ugyanis nem csak folyamatban levő ügyről mond véleményt (ami az ügyészségtől teljességgel elfogathatatlan), hanem rámutat ara a módszerre is, amelyet úgy nevezünk: fenyegetés, illetve a hatalommal való visszaélés.
A mostani pressziós bomba jóval túl mutat az egyedi eseten. Nem csak az általános vizsgálati gyakorlatot kérdőjelezi meg, hanem az azt támogató törvények helyességét is. Gondolok itt elsősorban a legfőbb ügyész személyére, akit az új, orbáni törvények értelmében nem lehet interpellálni, valamint számos törvényi anomáliára, úgy mint a vádalku szubjektív alkalmazása, a korlátlan előzetes, vagy az ügyvédhez való jog öt napos tilalma.
Az a hatalmi arrogancia, amit Fazekas Géza most a képernyőn keresztül is bemutatott, tökéletesen illeszkedik az orbáni vezetés arrogáns hatalmi mozaikjába. Így nyer értelmet és kap élesebb megvilágítást számos politikai-koncepciós esemény is, Molnár Csabától a Papáig, Dávid Ibolyától Molnár Gyuláig, Szekeres Imrétől, Szilvásyn át egészen a bilincsben vezetgetésekig, illetve Budai Gyula elszámoltatási biztos ámokfutásáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése