Csonthülye

Ezen a címen fut a tévékben egy népszerű botswanai vígjáték. Ennek egyik jelenete igen szemléletesen ábrázolja, hogy mi lehet a különbség a „to let” (kiadó-eladó) és „toilet” (illemhelyiség) szavak között. A filmben egy plusz „i” betű csupán, amit egy nyughatatlan gekkó személyesít meg, de ez elég ahhoz, hogy a szövegértési probléma kínos galibát okozzon. Ennek folyományaként az egyik emésztési zavarokkal küzdő főhős a szó szoros értelmében belerondít a békésen szundikálók hálószobai éjszakájába.

E rövid asszociációs kitérőt csak azért tettem, mert kísérteties a hasonlóság a filmbéli szituáció és Orbán Viktor, valamint az ő kormányának viselkedése között. Még nevetnék is, ha nem késztetne sírásra és kergetne kétségbeesésbe az örmény-azeri szembenállás, az az etnikai feszültség, ami bármikor újabb háborús konfliktusba torkolhat. És ehhez nem kellett más, mint egy Orbán Viktor, aki  - mint annyi minden másba – ebbe is magasról beleszarik. Mert neki mindegy, hogy vécé, vagy kiadó szoba, ha őt hajtja a szükség, ott és akkor végzi el a dolgát, ahol akarja.

Az aktus végén a filmbeli szereplő azzal védekezik, hogy náluk ez mindennapos. A magyar rögvalóság jeles vezetője meg azzal, hogy „Higgadtan vesszük tudomásul”. Ez meg nálunk mindennapos.

Pedig Orbánt nem tévesztette meg holmi gekkó. Ő nagyon is jól tudja, mi az eladó, hiszen ő egy „üzletember” és zsigeri politikus. Zsigerből ekkora bunkó megélhetési politikus. Mit neki nemzetközi konfliktus, mit neki megbotránkozott tekintetetek, ha valakinek nem tetszik, jönnek a jogászok, oszt jónapot. Akciótársai pedig kényszeredetten vigyorognak, vagy - jobbik esetben - álszemérmesen elfordítják a fejüket, nehogy már szó érje a főnök meztelen ülepét. De a legnagyobb pofátlanság nem az, hogy a Orbán minden szívfájdalom és skrupulus nélkül rondít bele mások életébe, hanem még papírt is tőlük kér. Hát ami sok, az sok!

Ha valaki még ezután sem érti, hogy miért is vezették be olyan pánikszerűen a közoktatásban a hit-, erkölcs- és illemtanórákat, annak elmagyarázom az okot. Azért, hogy úgy álljon a felnövekvő nemzedék szeme előtt a Kedves Vezető személye, mint a cövek a fazékban. Az elrettentő cövek. „Na, látjátok gyerekek, ezt nem szabad csinálni!”