Még!

A parlament - a tegnapi ülésnapon - jelentősen könnyítette a fegyvertartásra vonatkozó törvényeket. Vannak olyanok, akiknek még ez sem elég. Például a jobbik. Ők úgynevezett „otthonvédelmi” fegyvereket osztogattak volna. Hogy ez miben merül ki, ágyúban, Kalasnyikovban, sörétes-, vagy távcsöves puskában, azt nem részletezték. Azt viszont igen, hogy ki ellen nem használnák. Zagyva György Gyula, a Jobbik prominens képviselője konkrétumot is említett, nevezetesen, hogy nem az MSZP-s képviselők ellen… Még!

Az utolsó szót ugyan nem Zagyva, hanem a kereszténydemokrata Rétvári Bence fűzte hozzá.

Rétvári államtitkár a későbbiekben ugyan megpróbálta megmagyarázni a magyarázhatatlant, de ez még rosszabb annál, mintha nem mondott volna semmit.

Én azért megkérdeztem volna, keresztényi szellemtől átitatott politikánk eme jeles képviselőjétől, hogy akkor ki ellen?

Talán a csersznyefán duhajkodó gyerekek ellen, esetleg a nemkívánatos elemek Kanadába kényszerítésére?  Mert akkor most megnyugodhatunk! Mindenki láthaccsa, hogy pártunk és kormányunk kiáll a jogért akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből (vagy a cseresznyefáról), vagy képviselők rabsickodnak a rekettyésben.

Kis kacsintás jobbra, nagyobb a szélsőjobbra, és minden a legnagyobb rendben. Mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek. Otthonvédelmileg és fegyvertartásilag is!

No meg azt is megkérdezném még Rétvári úrtól, hogy mit jelent az, hogy „…magunkat akartam ezzel a méggel megvédeni…”? Kik azok a „magunk”?

Ha netán tényleg komolyan gondolta, hogy a „magunk” szó a kormányt és képviselőket jelenti, akkor tényleg nagy a gáz. Ugyanis Rétvári államtitkár ezzel azt bizonyítja, hogy az a bizonyos zabszem mégiscsak szúrja az ő hátsó fertályát. Csak akkor azt nem értem, hogy miért nyomogatta olyan lelkesen az igen gombot a fegyvertartásra és birtoklásra vonatkozó szabályok enyhítésének elfogadásakor? Vagy irány a vadnyugat, akarom mondani vadkelet? Mert az új szabályok szerint egy engedély (örökre), és utána annyi fegyvert vásárolhatunk bejelentés nélkül, hogy nem fér be a spájzba. Muníciót meg otthon gyártunk doszt a kis kézi-készülékünkkel. Gondolom két törkölyfőzés között.

No, mindegy! Sokszor volt már a történelem során olyan, amikor a jobbkéz nem tudta, hogy mit is akar, illetve mi is a célja tulajdonképpen a szélső-jobbkéznek. Most is inkább a balkézre csap, pedig a szélsőjobb sokkal veszélyesebb.

Ezt érzi is valahol Rétvári Bence, csak még önmagának sem meri bevallani. Amikorra pedig rádöbben tévedésére, addigra már késő lesz. Nem kellene megvárni, hogy ismét a talpunk alatt fütyüljön a szél!