Összebukás

Ritka nagy blama volt a hétvégi Összefogás koncert. Szinte közönség nélkül léptek fel az előadók. A bevételt az államadósság csökkentésére szánták, de a bevételek még a rendezvények költségét sem fedezik.

Az érdektelenség mocsarába süllyedt előadások mindenféle manipulált közvélemény-kutatásnál is ékesebben bizonyították, hogy az embereknek kezd kinyílni a szemük, kezd eloszlani a narancsszín homály.

Kormányberkekben most bizonyára teljes a pánik, ami nagyon is érthető. Ugyanis az emberek rádöbbenhettek, hogy befizetéseik elsikkadnak a feneketlen kisgömböcben. Hiába a hangzatos szólamok, hiába a tirádákkal ékesített miniszterelnöki lózungok, a nagy összefogás összebukást eredményezett.

Belegondolván törvényszerűen történt mindez, mert például már az is sokakat irritált, amikor a vörösiszap-károsultaknak befizetett adományösszegeknek lába kelt. Nyilván sokaknak ez lebeghetett a szeme előtt az Összefogás koncert kapcsán is. Ugyanis a népet be lehet csapni egyszer, talán be lehet csapni mégegyszer, de előbb-utóbb elkezdenek emlékezni.

Elérkezett az idő, amikor a kormány már hiába tartja a markát. Most már a nép kér. Mégpedig egyre ingerültebben, egyre haragosabban, mert hiszen az ínség nagy úr. Sokkal nagyobb úr, mint azt a parlamentben jelenleg tomboló sáskahad elképzeli. Elérkezhet az idő, amikor is a kérés követelésbe csap át, és akkor nem lesz elég húsz Lázár János sem, hogy visszagyömöszölje a Matolcsy-féle citromot a lóba.

Ez a hétvége intő jel volt az Orbán-kormány számára, hogy a tavasz, ha lassacskán is, de megérkezik. Elképzelhető, hogy a tavaszi ébredés nem olyasféle ébredés lesz, mint amire számítanak, nem holmi madárfüttyös kikelet.  Elképzelhető, hogy valami hangosabb van készülőben. Sokkal hangosabb!