Mélységek birodalma

Aki nem lenne tisztában a kormányzati kommunikáció feneketlen mélységekbe vesző, titkosított rejtelmeivel, azokat - Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár mélységesen őszintétlen, de ugyanakkor mélyreható eszmefuttatása nyomán - egy kis fantázia-utazásra invitálom.

A kormányzati mélykommunikáció szerint, országunkban olyan, a mély rétegekben okozott rombolás zajlott, ami szükségessé teszi a mélyreható kárelhárítást. Ehhez mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. (Tetszenek érteni? A mi zsebünkbe!) Amolyan 1-1,5 milliárdnyi mélységbe.

Mert a kormány kommunikációját csak azok érthetik, akik ennyire mélyen képesek merülni.

Mi, a köznép tehát vegyünk egy mély lélegzetet és képzeletbeli búvár-felszerelésünkben kísérjük le egy darabon Kovács Zoltánt az általa fémjelzett „kajmán-árok” felé. (Félreértések elkerülése végett: ez a „kajmán-árok” semmilyen rokonságban nincs az óceáni árokkal, s főleg a Kajmán-szigetekkel. Minden efféle utalás csak a véletlen, és a mélyromboló-erők, no meg a CNN műve.)

A mélykommunikációs államtitkár azt állítja, hogy jelenleg egy titkosított, kísérleti merülés zajlik egy „országmárka” nevű batiszkáffal. Ez nem olyan, mint a márkázott vaj. Nem! Ez annál sokkal sárgább, sokkal drágább, sokkal avasabb és sokkal mélyebb merülésre képes a stelázsi polcánál. Ugyanis a mélymerüléshez már kevés egy százméterig vízálló óra, amit a rossznyelvek csak a Moszkvától északra származó bóvliként emlegettek. Itt már komoly, nyomásálló batiszkáf szükségeltetik a hozzávaló mélységmérővel. Ez a kísérleti „országmárka” tehát nem egyenlő a sekélyvízi „országimázs” nevű búvárnaszáddal.. (Kovács úr szerint az „országimázsra” ő nagyon rossz szájízzel gondol. Mit ne mondjak, én is, csak az Orbán meg ne hallja!).

Az „országmárkának” nincs szüksége központra, de központosított merülőegységre annál inkább. Nélkülözhetetlen felszerelése még az üvegpulpitus és a nemzeti háttér, valamint egy kapitány, egy kapitányi szóvivő, egy jobbkéz és egy tartalék szélsőjobbkéz. A merülés megkezdése előtt a legfontosabb dolog a takarítás. Mindeféle ellensúlynak és ballasztnak kívül tágasabb. (Lámpa se kell, mert akkor nem látszik a sötétség.) Ha mindez megtörtént, akkor kezdődhet a nagy kaland a kommunikáció végtelenül mély és fekete birodalmába

Tehát minden kész, a kormány a helyén, az „országmárka” merülhet. Ahogy egyre nagyobb a kormányzati-kommunikációs mélység, úgy hal el a fény. Igaz, hogy kívülről fokozódik a nyomás, egyre hidegebb is van, de az „országmárka” nyílegyenesen tart lefelé. Kísérleti jelleggel. Utasai vidáman fecserésznek, és rácsodálkoznak az ablakon túl felvillanó fényekre, a mostoha, a mélykommunikációs környezetben is megélő, számukra ismeretlen életformákra. A mélység fokozódásával és az idő előrehaladtával a batiszkáf levegője egyre inkább elhasznált, áporodott, sőt mi több, egyenesen fullasztó, de ők folytatják az eszement búvárkalandot. Merülnek mámorosan, hisz’ él még a magyar virtus és különben is hajrá magyarok. Szóval merülnek-merülgetnek mindaddig, amíg egy vészjósló recsegés-ropogás meg nem szakítja az idilli állapotokat. S meglehet rádöbbennek, hogy az „országmárka” kommunikációs eresztékei mégsem bírják a végtelenségig a mélységet, hogy mégsem volt talán olyan jó ötlet ez a mélymerülősdi, de akkor már túl késő lesz. Kipukkadnak a további merülést magakadályozni hivatott lufik, megszakad mindenféle kapcsolat a külvilággal, majd következik a végzetes összeroppanás.

Nos, hát eddig tartott rövidke utazásunk a mélységek birodalma felé. Remélem jól kommunikáltam!