„…a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adását hallják, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon.”
Mondd Nyájas Magyarország, emlékszel még ezekre a bevezető szavakra? A szavakra az éteren át egy olyan világból, amit nem ismerhettél?
Bizony Nyájas Magyarország! Úgy néz ki, hogy a Szabad Európa Rádió – húsz év után - újra beindítja magyar nyelvű adását. Azt az adást, ami a diktatúrák ellen hivatott létezni. Mert Magyarországon jelenleg diktatúra van kiépülőben és te Nyájas Magyarország ez ellen nem óhajtasz tenni semmit. Te csak ülsz otthon a még langyos, de rohamosan kihűlő szobádban, várod, hogy más kaparja ki számodra a gesztenyét, és néha megsértődsz, ha olyasmit hallasz, hogy benned genetikailag kódolva van a szolgalelkűség. Pedig sértődés helyett néha el kellene gondolkodnod. Leginkább önmagadon!
Azon, hogy miért nem talál országodban táptalajra a demokrácia. Húsz év! Eddig bírtad! Ennyi és netovább? Miért van az, hogy neked mindig egy vezér, egy uralkodó, egy király szükséges ahhoz, hogy jól érezd magad? Mert neked mindig kell valaki, aki előtt hajbókolhatsz, aki előtt csúszhatsz. Neked mindig kell egy diktátor, bújjon az bármilyen jelkép mögé, emeljen az akár keresztet, horogkeresztet, vagy csillagot a zászlajára. Számodra mindegy, hogy milyen szél fújja azt a zászlót, a lényeg, hogy lobogjon.
Te, Nyájas Magyarország, áhítod a rendet, az egyetértést, de csak akkor, ha az a rend a te rended, ha az egyetértés a te egyetértésed. Holott még önmagaddal sem tudsz megegyezésre jutni. Rendet akarsz egy olyan káoszban, amit te okoztál önmagadnak, egy olyan káoszban, ami csak kétségbeesést szül, olyat, amikor már odáig jutsz, hogy mindegy ki, csak csináljon már valamit, akár szolgai rendet, akár szolgalelkű egyetértést. Mert te nem teszel semmit, sokkal kényelmesebb a feudális kishitűség. Hiába no, úgy látszik ebben merül ki a turáni örökség. Nem tanulsz a történelemből, így nem is tudsz önmagad ura lenni. Igazság szerint nem is akarsz!
Ha most újra felcsendül a jól ismert szignál, te csak hallgatod ugyanolyan értetlenül, mint annakelőtte, s meglehet azt fogod mondani, hogy ez is a te belügyeidbe avatkozás, s inkább ellenségednek tekinted azt, aki baráti jobbot nyújt feléd. Pedig ez a szignál a szabadság, a barátság hangja, az a hang, amit te soha nem fogsz megérteni. Mert nem akarod megérteni. Talán azért, mert neked soha sem volt igazi, önzetlen barátod. Csahos-csatlós módjára elmartad magad mellől mindet, de hát ilyen a természeted.
Te Nyájas Magyarország nem barátkozol, csupán cimborálsz. Cimboráltál a múltban csakúgy, ahogyan most is cimborát keresel. Cimborát olyanokban, akik jobban kedvelik a harcidobok pergését a hárfák hangjánál. Ugyanarra az útra léptél, amit már többször is kínnal jártál be, ami a kárhozat útja és számodra nagyon is ismerős.
Valakik azt mondják, hogy a demokrácia útja nehéz és rögös út. Való igaz! Te megmérettél és számodra nehéznek találtatott, így hát jobbnak látod visszatérni a diktatúra sima pályájára. Ennyire gyenge lennél? Vagy egyszerűen csak megijedtél? Ha így van, akkor a te sorsod Nyájas Magyarország meg van pecsételve. Ülhetsz a készüléked mellett, és csóválhatod a fejed, hogy miért kérdezik, hogy hány csöves a rádiód, és miért kell lehalkítva, titokban keresgélni az éter hullámain, várva, hogy a zöld varázsszem kiszélesedjen.
De egyszer talán megérted, hogy mi is az a varázsszem, hogy mit is mond a demokrácia hangja. Egyszer! Talán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése