Nézegetem a „nemzet gojóstollának” újévi köszöntőjét egy korhelyleves és egy tál lencse között, oszt tátom a mafla pofámat, mert mást látok és mást hallok.
„Ha fellapozom a nemzeti hitvallást, a következő sorokat találom benne…”- mondá az úr, és lőn csoda. Ugyanis a nemzeti hitvallásra az vagyon írva, hogy „Magyar Közlöny”.
Hiába no! Ilyen az „Újj Maygar Hejessírás”. Is. Kedves elvtársak, elvtársnők, barátaim!
Mert spórolni köll! Össznemzetileg és elvi síkon leginkább ugyi, úgy Sándor-palotailag és Gugyerákilag. Bizonyára nem telik kötve-fűzve, marhabőrbe varrva egy saját, különbejáratú hitvallásra. Legfeljebb ürgebőrre. Meg egy közlönyre, amit úgyis kötelezően szállítanak ingyé, akár a Helyi Témát. Ugyanis a téma az újévi utcán hever, valahogy imigyen: „…Valljuk, hogy az emberi lét alapja, az emberi méltóság… Valljuk, hogy az egyetél…egya…együttélésünk…” alapja az olvasni- és írni tudás. Ja, nem! Ez utóbbi már nem volt benne. Hogyisne! Még kiderülne, hogy mégiscsak analfabéták szükségeltetnek a…a „közmunkához”.
Ez viszont szigorúan benne volt: „…való igaz, hogy a szép szó nem véd meg, nem ad enni és nem biztosít meleget…”. Szép új szó-világ. És talán az egyetlen igaz mondat. Csak akkor mi szükség egyáltalán erre a köszöntőre? Mert a mi urunknak - ott a magas hegyen – szintén nem a szavát kell figyelni, mint ahogyan az örökös példaképének sem. Csakis a tetteit. Kényszeríró-pennával írt tetteit! (a Harry Potter rajongóknak valószínűleg ismerős, hogy milyen is az a „kényszeríró-penna”)
No mindegy! Így kezdődik nálunk egy új év, egy új időszámítás. Hittel, vallással és mesével. Amiről azt hiszik ők, hogy mi ezt a mesét valljuk. Higgyék csak! Száz évre visszamenőleg és pártközpontilag eldöntve.
Én azért megkérdezem mégegyszer, immáron sokadszorra: Hány éves is vagy királyfi? Ja, hogy idén leszel kerek hetven? Hm. Igazán tisztes kor. Ha megérjük. Mármint mi! Mindenesetre furcsa, hogy még mindig hiszel a mesékben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése